erdő helyszín
Idézetek
Beléptünk az erdőbe, és az erdő belépett az életünkbe.
24. oldal, 3. Az Erdő
Nem is hiszi el, mennyi csillag fér el egy párisi padlásszoba ablakában. Ugyanazok a csillagok, mint Ukrajnában. Ilyenkor Ukrajnára gondolok. Az orosz erdőkre. Nagyon szeretek itt mindent Franciaországban. Csak az erdőket nem, nagyon civilizált erdők.
25. oldal
Szabó Zoltán: Összeomlás Francia utinapló
A templom csendje sokban különbözött az erdő csendjétől, amit szintén szeretett. Ugyanolyan jó volt – csak másképp. Az erdő csendje zabolátlan volt, szabad és tágas, míg a templom csendje tiszteletreméltó, valami evilágon kívüli és biztonságos. A templom csendjében el lehetett bújni.
82. oldal
Az erdőben valahogy kitisztulnak a gondolataim, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Talán a friss levegő teszi, de az is lehet, hogy a fák, a virágok közelsége. Valahogy otthon érzem magam benne.
Most például az is eszembe jutott, hogy ha valaha is kiderül, ki a Kék imágó, akkor nagyon meg fogom neki köszönni, hogy kicsalogatott a szobámból. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fel lehet fedezni az erdőben, azt meg végképp nem, hogy ennyire, de ennyire gyönyörű.
Elérkezett az augusztus vége. Éjjelente huhogtak a baglyok, a denevérek csapatokban, hangtalanul köröztek a kert felett. Az erdő lidércfényekkel teli, a tenger nyugtalan volt. A levegő nagy várakozással és búbánattal telt meg, s a telihold is erősebben világított. Múmin mindig is a nyár utolsó heteit szerette a legjobban, bár sosem tudta megmondani, miért.
121. oldal
Muminbocs szíve elnehezült a szomorúságtól, ahogy a komor tájat nézve arra gondolt, mennyire retteghet a földgolyó ettől az egyre közeledő tüzes gömbtől.
Eszébe jutott, mennyire határtalanul szeret mindent: az erdőt és a tengert, az esőt, a szelet és a napsütést, a pázsitot és mohát, s hogy milyen képtelenség volna mindezek nélkül élni.
– De anya biztosan tudni fogja – morfondírozott – , hogyan mentsük meg a világot.
122.-123. oldal (Napkút, 2006)
Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony.
Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.
Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.
Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.
Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.
Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?