!

erdő helyszín

Márai Sándor: Füves könyv
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Fekete István: Hajnal Badányban
Jókai Mór: Szegény gazdagok
Fekete István: Tüskevár
Lőrincz L. László: A tizenhárom kristálykoponya
William Shakespeare: Athéni Timon
Fekete István: Erdei utakon
Fekete István: Derengő hajnal
Fekete István: Öreg naptár
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Stephen Crane: A bátorság vörös kokárdája
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt
Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék
Upanisadok
Ágai Ágnes: Kamaszságok
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
Fekete István: Öreg utakon
Mattyasovszky Jenő: Hód bemutatkozik
A mongolok titkos története
Makszim Gorkij: Inasévek / Az én egyetemeim
Erlend Loe: Kurt híres lesz
Sławomir Mrożek: Levélkék
Walt Disney – Bambi és a szomorú mackó
Caius Plinius Secundus: A természet históriája
Jean-René Huguenin: Kegyetlen part
Bengt Danielsson: Bumeráng-expedíció
Sofi Oksanen: Tisztogatás
William Butler Yeats: A kelta homály
Iszaak Babel: Napló, 1920
Elisabetta Gnone: Shirley varázslatos napjai
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
John Banville: Végtelenek
Fodor András (szerk.): Verses országjárás
Sterbetz István: Őszi vizeken
Gazdag Erzsi: Egérlakta kis tarisznya
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák
Vlagyimir Szorokin: Tellúria
Elisa Medhus: Fiam és a túlvilág
Vladimir Nabokov: Összegyűjtött elbeszélések 2. – Első szerelem
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Emily Murdoch: Ha megtalálsz
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Bihariné Krekó Ilona (szerk.): Környezeti nevelés az erdőben
Dénes György: Mi van a padláson?
Cormac McCarthy: Isten gyermeke
Vida Gábor: Egy dadogás története
Wu Ming-Yi: Rovarszemű ember
Meik Wiking: Lykke
David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
Sara Holland: Everless
Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
Fésüs György – Thomas Lajos: A legnevezetesebb fölfedezések könyve I.

Idézetek

>!
Emerencia P

Az erdő a lelki megnyugvás és a barátságos otthon érzését keltette bennem, ebben az érzésben eltűnt minden keserűségem, megfeledkeztem a kellemetlen dolgokról, s ugyanekkor valami különös érzékem fejlődött ki: a benyomások érzéke, hallásom és látásom élesebbé, emlékezetem érzékenyebbé vált, a hangulatok iránt fogékonyabb lettem.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erdő
>!
Lunemorte MP

Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony.
Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.
Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.
Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.
Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.
Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?

Kapcsolódó szócikkek: erdő · fa · halál
>!
negyvenketto P

– Úgy szívom be a nyarat, mint a vadméh a mézet. Egy nagy-nagy nyárkaláccsá gyúrom majd össze, hogy legyen min élnem, ha már… ha már nem lesz nyár többé. Tudod, mi minden van benne?
És elmesélte Birknek, mi minden van benne.
– Egy nagy mézeskalács az egész, napfelkeltékből és áfonyától roskadozó bokrokból és a karod szeplőiből és a folyón csillogó esti holdfényből és csillagos égből és az erdő déli hőségéből, amikor a nap a fenyőkre tűz, és csöndes esti esőkből és mókusokból és nyulakból és jávorszarvasokból és a vadlovainkból és az úszásainkból és a lovaglásainkból, mondom, egy nagy, egybesült kalács mindenből, amitől nyár a nyár!

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · eső · holdfény · jávorszarvas · kalács · lovaglás · méz · mókus · napfelkelte · nyár · nyúl
>!
Szávitrí SP

Minden erdő békés, amit nem bolygatnak az emberek.

164. oldal, Varjúszárnyon (Könyvmolyképző, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: erdő
>!
padamak 

Csupa békés zsongás az erdő.
Jó lenne itt maradni. Lefeküdni a galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket. Megvárni még az estét, amikor gyermekszavú kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú katicabogarak a toronyőrök. Amikor az alkony selymes árnyai magukhoz ölelik az erdőt, megrántják a kis bogarak a pókháló kötelet, és kling-klang, megszólal a májusi erdők harangja, a gyöngyvirág.
Aztán megvárni még a holdat, mely nem hideg ilyenkor, és meglesni öreg titkokat, melyeket idehoz, de el is visz magával az örök menyasszony, a hűtlenül is hűséges, magát csak mátkacsókra kínáló, gerleszavú Május.

86. oldal - Május (Lazi Könyvkiadó, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: erdő · galagonya · gyöngyvirág · katicabogár · május
>!
Renkou

Mert ősz lett közben.
Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.
Elhidegült a patak is. Méregzöld színe kékre vált, mint a pala, és nem táncoltak már felette szitakötők. De az apró halak még szökelltek benne, csak úgy mozgott a víz utánuk.

144. oldal (1974-es kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: erdő · galagonya · katáng · ősz · pók · szöcske
>!
Lunemorte MP

Az Erdő még néma volt és sötét. Később mintha sóhajtott volna valami, s utána halk szél zendült a fenyvesben, mert az Éjszaka lomha szárnyán nyugat felé repült az álom.

Kapcsolódó szócikkek: álom · erdő
>!
Szávitrí SP

Az erdő új lombok halványzöldjében pompázott. Mindenfelé az ibolya nyílt, s a völgyben a pimpó, pitypang és kikirics virága sárgállt mindenfelé. A levegő fenyvesek balzsamával teljes.

214. oldal, Harmadik rész - A rab oroszlán, 6. (Móra/Kárpáti, 1987)

Gárdonyi Géza: Egri csillagok Bornemissza Gergely élete

Kapcsolódó szócikkek: erdő · ibolya · kikerics · pimpó · pitypang
>!
Kkatja P

Az ördög, tudjuk jól, közönséges. Pavlik egész úton egy pillanatnyi csönddel sem ajándékozott meg minket. Ez a hájfejű, önelégült korcs sikeresen satepofasta az egész utat. Közönségessége egy nagy, kövér hernyóhoz hasonlatos, amelyet a fordított evolúció törvénye undorító zöldes-rózsaszínűre színezett ki. Ez a vérszomjas, ragadozó hernyó hihetetlenül aktív és telhetetlen, bemászik az agyunkba, és állhatatosan rágja mindaddig, amíg egyszerűen semmi nem marad belőle. Míg az időjárásról, az adózásról, a benzinmotorok burgonyahajtóművekkel szembeni előnyeiről, a muris feleségéről, az aranyér kezeléséről, a főnöke hobbijáról (pill- anka gyűjteményének bővítése), Vaszilij nevű macskájának harmadszori klónozásáról beszélt, a bátyám szinte teljesen kirágta az én makulátlan igazgyöngy-agyamat. Üres koponyával szálltam ki abból az átkozott, benzinüzemű autóból, és teljes letargiába süppedve léptem a sűrű fenyőerdő ruganyos tűlevélszőnyegére. Csak az erdő, a Nagy Démiurgosz e csodálatosan eleven alkotása volt képes magamhoz téríteni, átható gyantaillatával és madárcsicsergésével.

288. oldal XL.

Kapcsolódó szócikkek: Démiurgosz · erdő
>!
psn

Úgy éreztem, mintha egy darabjává váltam volna a csendnek, amely körülvett. Az idő összefolyt, és zűrzavaros, múltat, jelent, jövőt összekavaró gondolatok zümmögtek körülöttem. Már a dédapám is ezt az erdőt járta; itt is van eltemetve nem messze. Mi lenne, ha most megjelenne és megszólalna:
– No, kisfiam, vidrát lesel?
Úgy érzem, nem tudnék megijedni. Mintha a vérség szeretete erősebb lenne, mint a kísértetektől való félelem. Megsimogatna – szinte vágyom rá –, és tudom, még a rég holt kezek sem lennének hidegek.

Herlicska és a vidra

Kapcsolódó szócikkek: erdő · vidra