!

Éomer személy

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Idézetek

>!
legrin SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Gimli fölállt, keményen megvetette a lábát, megragadta a fejszéje nyelét, s nagyot villant fekete szeme.
– Mondd meg a nevedet, lovas ember, és én is megmondom az enyémet, s még sok minden mást is – mondta.
– Ami azt illeti – jegyezte meg a lovas, s lenézett a törpre –, az idegennek illik elsőként bemutatkoznia. De mindegy: Én Éomund fia, Éomer vagyok, s Lovasvég harmadik seregvezére.
– Akkor Éomund fia, Éomer, Lovasvég harmadik seregvezére, hadd figyelmeztessen téged Gimli, a törp, Glóin fia, hogy válogasd meg a szavaidat, mert csúful szóltál arról, akinek szépségét még ésszel felérni sem tudod, s erre más mentséged nincs, mint az oktondiságod.
Éomernek megvillant a szeme, és a rohirok dühösen felmordultak.
– Már lecsaptam volna a fejed, szakállastul, mindenestül, Törp uram, ha egy kicsivel magasabban lennél a földtől – mondta Éomer.
– Nincs egyedül – mondta Legolas, szemfényvesztő gyorsasággal felajzotta az íját, s már rá is illesztett egy vesszőt a húrra. – Még le sem sújtott a kardod, már nem élsz.

39. oldal (A Gyűrűk Ura - A két torony, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Éomer · Legolas
>!
Algernon +SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Én is láttam, amit te láttál, Éomer. A világ kegyetlenségei közül kevés akad, ami akkora keserűség és szégyen a férfiember szívének, mintha ily szép és bátor hölgy szerelmét látja, és azt nincs módja viszonozni. Bánat és szánalom kísér azóta, hogy otthagytam, kétségbeesetten Dúnhargban, és továbblovagoltam a Holtak Ösvényére; s az úton semmitől sem féltem annyira, mint hogy vele mi lesz. És mégis, Éomer, én azt mondom, téged igazabbul szeret, mint engem: mert téged ismer, bennem meg csak egy árnyat kedvel, azt, akinek hisz, a dicsőség, a nagy tettek reményét, a Rohan mezőitől oly távoli világot.

181. oldal (A Gyűrűk Ura - A király visszatér, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Éomer
>!
Vizsla

'Your fingers would remember their old strength better, if they grasped a sword-hilt,' said Gandalf.
Théoden rose and put his hand to his side; but no sword hung at his belt. 'Where has Gríma stowed it?' he muttered under his breath.
'Take this, dear lord!' said a clear voice. 'It was ever at your service.' Two men had come softly up the stair and stood now a few steps from the top. Éomer was there. No helm was on his head, no mail was on his breast, but in his hand he held a drawn sword; and as he knelt he offered the hilt to his master.
'How comes this?' said Théoden sternly. He turned towards Éomer and the men looked in wonder at him, standing now proud and erect. Where was the old man whom they had left crouching in his chair or leaning on his stick?
'It is my doing, lord,' said Háma, trembling. I understood that Éomer was to be set free. Such joy was in my heart that maybe I have erred. Yet, since he was free again, and he a Marshal of the Mark,! brought him his sword as he bade me.'
'To lay at your feet, my lord,' said Éomer.
For a moment of silence Théoden stood looking down at Éomer as he knelt
still before him. Neither moved.
'Will you not take the sword?' said Gandalf.
Slowly Théoden stretched forth his hand. As his fingers took the hilt, it seemed to the watchers that firmness and strength returned to his thin arm. Suddenly he lifted the blade and swung it shimmering and whistling in the air. Then he gave a great cry. His voice rang clear as he chanted in the tongue of Rohan a call to arms.

Arise now, arise, Riders of Théoden!
Dire deeds awake, dark is it eastward.
Let horse be bridled, horn be sounded!
Forth Eorlingas!

Book Three, Chapter 6 - The king of the Golden Hall

Kapcsolódó szócikkek: Éomer · Gandalf · Théoden
1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Belle_Maundrell 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ég veletek, s találjátok meg, amit kerestek! – kiáltotta Éomer. – S ha lehet, térjetek vissza hamar, hadd villogjon együtt a kardunk!
– Jövök! – mondta Aragorn.
– Én is – mondta Gimli. – De amit Galadriel Úrnőről mondtál, az még ott van közöttünk. Még meg kell tanítsalak a szép szóra.
– Majd meglátjuk – mondta Éomer. – Manapság annyi furcsa dolog esik, hogy abban már semmi csodálatos nincs, ha az embert egy törp-fejsze szerelmes csapásaival tanítják meg egy szép hölgy dicséretére.

650. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Éomer · Gimli