Eoin Declan Gallagher személy

De ne hagyd, hogy a történelem elvonja a figyelmedet az emberekről, akik eleven részesei voltak.

– Tragikus eseményekből könnyű jó regényt írni, de én azt szeretném, ha a te regényed – az életed regénye, nem az, amit írsz – örömteli lenne. Ne akard magadra venni ezt a tragédiát, Annie. Örülj, szeress, légy boldog! És ha megtaláltad a boldogságot, el ne ereszd többé! Hidd el, ez az egyetlen dolog, amit később sem fogsz megbánni…

34. oldal

– És mit csináljunk? Hova menjünk?
– Az mindegy. Csak együtt legyünk.

463. oldal, 23. fejezet - Míg az idő elér (Libri, 2020)

Néha, amikor mondani akartam valamit, de nem jöttek a számra a szavak, nagyapám tollat és papírt nyomott a kezembe. – Ha nem tudod kimondani, írd le. Így tovább megmarad. Írj le minden szót, Annie. Írd le őket, aztán hagyd, hogy távozzanak.

14. oldal

– Hiányzik? – Fejemet nagyapám vállára hajtottam, és szivárgó könnyeimtől most nedves lett a zakója. Rettenetesen hiányzott az anyám.
– Már nem – felelte halkan.
– Hogyhogy? – méltatlankodtam. Hogyan képes elárulni az édesanyját? Kutya kötelessége lenne szomorkodnia az anyukája után!
– Úgy, hogy most is velem van.

9. oldal, Előszó (Libri, 2020)