entrópia fogalom
Entrópia (fizika): Az entrópia a tudomány (elsősorban a hőtan és az informatika) fontos fogalma, egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. Az entrópia műszót Rudolph Clausius (1822–1888) találta ki, és ezzel jellemezte a termodinamikában az anyagi rendszerek molekuláris rendezetlenségét, illetve termodinamikai valószínűségének a mértékét. Ebből következtetni lehet a maguktól végbemenő folyamatok irányára: a természetben egyre valószínűbb állapotok következnek be. Például a hő a melegebb testről a hidegebb test felé áramlik. Tehát, minden spontán folyamatnál bizonyos munka kárba vész, hővé alakul át. Emiatt, a természetben a spontán folyamatok visszafordíthatatlanok. A munka, de bármely energiafajta is maradéktalanul hővé alakítható, míg a hő csak részben alakítható át másfajta energiává (ezért tartják alacsonyabb rendű energiának). Az entrópia és a rendezetlenség egyenértékűsége elvben még a termodinamikában felbukkan, de végleg Erwin Schrödinger az életjelenségek kapcsán tisztázta. Később — a formai hasonlóság alapján — Neumann János javasolta Shannonnak, hogy képletét nevezze entrópiának. De, minthogy negatív előjel szerepelt a képlet előtt, negentrópia lett a neve (régen antientrópia is), ami a rendszerek rendezettségének mértékét fejezi ki.
http://hu.wiktionary.org/wiki/entr%C3%B3pia
Idézetek
Furcsa osztály volt. Jelszavuk így hangzott: „A végtelenség megismerése végtelen időt igényel.” Ezzel én nem vitatkoztam, ők viszont meglepő következtetést vontak le belőle: „Ezért akár dolgozol, akár nem dolgozol – mindegy.” Nehogy növekedjék a világmindenség entrópiája, ők nem dolgoztak.
[…] Ez az örökös zümmögés, a kéretlen információk és nem magunk választotta zene váltakozása (amely többnyire nem is illik a hangulatunkhoz) időrablás és entrópia, a szellem szétszórása, ami nagyon kényelmes a ványadt lelkeknek, de elviselhetetlen a kezdeményezőkészeknek. Az az ostoba ember, akiről Epikurosz szólt, ha megajándékoznák az örök élettel, valószínűleg nem bírná ki másképp, mint reggeltől estig a rádiót hallgatva.
269. oldal, 19/ Majdnem a fény sebességével (Árkádia, 1990)
Feltételezéseinkkel ellentétben az elme normális állapota a káosz. Gyakorlás és külső figyelemfelkeltő tárgy hiányában egyszerre csak néhány percig vagyunk képesek valamire ráirányítani a gondolatainkat. […]
Általában észre sem vesszük, milyen kevéssé vagyunk képesek uralni elménket, mert a szokásaink oly ügyesen terelgetik pszichikai energiánkat, hogy úgy tűnik, mintha a gondolataink megszakítás nélkül követnék egymást. Reggel az ébresztőóra hangjára nyerjük vissza öntudatunkat, aztán kimegyünk a fürdőszobába és fogat mosunk. A továbbiakban a kultúránk által előírt társadalmi szerepek sajátítják ki elménket, mi pedig rábízzuk magunkat a „robotpilótára”, míg csak véget nem ér a nap, amikor újra öntudatunkat veszítve elalszunk. Amikor egyedül vagyunk és semmire nem kell figyelnünk, rögtön felüti fejét az elme alapvető rendetlensége. Ha semmi tennivalója nincs, elkezd találomra összeszőtt mintákat követni, és csak azért torpan meg néha, hogy valami fájdalmas vagy kellemetlen dolgot kezdjen el mérlegelni. Ha valaki nem tudja megszervezni gondolatait, figyelmét mindig az abban a pillanatban a legnagyobb problémát jelentő dolgok fogják magukra vonni: valami valódi vagy képzelt fájdalom, pillanatnyi csalódások vagy réges régi frusztrációk. Az entrópia a tudat normális állapota – olyan állapot, amely se nem hasznos, se nem kellemes.
Hogy ezt az állapotot elkerüljék, az emberek megpróbálják bármilyen elérhető információval megtölteni az elméjüket csak azért, hogy eltereljék figyelmüket a befelé fordulástól és a negatív érzések felidézésétől.
161-162. oldal
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat 86% A tökéletes élmény pszichológiája
– Nem te vagy az oka, hogy mindenféle dolog történik. Nem is az én hibám. Nem jóslat vagy átok miatt történik mindez. Nem is a DNS csinálja, vagy valami abszurditás. Nincs ennek köze a strukturalizmushoz, a harmadik ipari forradalomhoz sem. A világ sora az, hogy mindnyájan szétesünk és eltűnünk, mert a rend maga a megszűnésből és az eltűnésből van összerakva. A létünk sem több, mint ennek az alapelvnek az árnyképe. A szél fúj. Néha vad vihar tombol, máskor kellemes szellő játszik. De egyszer csak mind elmúlik és eltűnik. A szélnek nincsen teste. Csak a levegő mozgásának közkeletű elnevezése. Hegyezd a füled, és meg fogod érteni ezt a metaforát.
35. fejezet [494. oldal (2006. Geopen)]
A fürdővíz hőmérséklete roppant fontos. Ha túl forró, csak kínlódva lehet beszállni. Ha meg nem elég forró, az egésznek semmi értelme, hiszen éppen az a cél, hogy az ember megolvassza engesztelhetetlen testét. A langyos fürdő a semminél is rosszabb. A langyos fürdő azt mondja, hogy reményeid és álmaid sosem válnak valóra. Maga a tetten ért entrópia, az energia könyörtelen elszivárgása egyenesen az univerzum hőhalálába. Szóval a víz legyen forró, forró, forró: olyan forró, hogy fél óra kelljen a beszálláshoz.
[…]
A jó fürdő kulcsa, hogy a kezet beledugva forró legyen ugyan, de elviselhető, mert a test még forróbbnak fogja érezni, és hagyjunk helyet egy forró vízlöketnek a beszállás utánra.
200-201. oldal
Látta, amint két csillag egymásba olvad, és novaként fellángol. Azután látta, hogy kezd kihunyni, a dühösen izzó gömbből homályos vastömeggé lesz, és lassan belehűl a sötétségbe. Vele együtt több csillag is halványulni kezdett. Látta az entrópia erejét, a Megsemmisítő munkáját; tompavörös parázzsá zsugorítja: a csillagokat, majd a sárba, a csöndbe rántja őket. A világ fölött a hőenergia szemfödele függött, e furcsa és kicsiny világ fölött, amelyet nem szeretett. Felismerte, hogy haldoklik. Az univerzum haldoklik.
ROMAN (türelmetlenül bele-belepillant az üstbe): Mennyit szándékozik még főzni?
FOMA: Nem sokat, kedves barátom. Csak egy rövidke termoterápia egy csöpp nyírfakorhadék-kivonatban, ami az emberhúsnak enyhe entrópiaízt kölcsönöz.
ROMAN (a levegőbe szagol): Csak az ürmöt érzem.
FOMA: Önnek éhség okozta szaglószervi hallucinációi vannak. Ürmöt soha nem teszek a levesbe. Hát nem elég keserű ez a mi vándoréletünk üröm nélkül is?
ROMAN: De még mennyire!
153. oldal XXII.
A nő sokat tanult, mióta utoljára lefeküdt vele. Jason kiürülve, meztelenül feküdt a vízágy párnáin, s az orra tövét vakargatta. Ruth Rae, azaz, Mrs. Ruth Gomen a szőnyegen ült, és Pall Mallt szívott. Jó ideje egyikük sem szólt, megtelepedett a csend a szobában. Ami ugyanolyan üres, mint én, gondolta. A termodinamika törvénye nem azt mondja, hogy a hő nem veszik el, csak átalakul? Na persze entrópia is van.
Most az entrópia súlyát érzem. Amit kiadtam magamból, vákuumba veszett, sosem kapom vissza. Egyirányú folyamat. Ja, azt hiszem, ez a termodinamika egyik alaptörvénye.
– Van enciklopédiagéped? – Kérdezte a nőt.
– Minek lenne? – Aggodalom ült ki aszaltszilvaszerű arcára. Aszalt szilva, visszavonta a képet, nem tisztességes. Viharvert. Inkább.
87. oldal