!

Enjolras személy

Victor Hugo: A nyomorultak
!

Aaron Tveit, mint Enjolras

!

Ramin Karimloo Enjolras-ként a 2010-es díszelőadáson


Idézetek

>!
jeszenyina

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A merész halálraszántság mindig meghökkenti az embereket. Mihelyt Enjolras, vállalva a ráváró véget, keresztbe fonta a karját, a teremben megszűnt a fülsiketítő lárma, a vad zűrzavart hirtelen valami ünnepélyes, síri csend váltotta fel. Mintha a fegyvertelen, mozdulatlan Enjolras fenyegető méltósága ránehezedett volna a zsivajgásra, mintha ez a büszke, szép,vérmes ifjú, az egyetlen, aki nem kapott sebet, és úgy állt ott szemrebbenés nélkül, mint aki sebezhetetlen, pusztán nyugodt tekintetének hatalmával arra kényszerítette volna a gyülevészhadat, hogy tisztelettel ölje meg. Szépsége, amelyet e pillanatban a büszkesége is növelt,valósággal tündökölt, és mintha a fáradtságnak éppúgy nem lett volna rajta hatalma, mint a fegyvernek, arca a rettenetes huszonnégy óra elteltével is hamvas és rózsás volt. Talán róla beszélt az a tanú, aki később a haditörvényszék előtt így vallott: „Volt ott egy felkelő, akit fülem hallatára Apollónak neveztek.”
Egy nemzetőr, aki már megcélozta Enjolras-t, ezekkel aszavakkal eresztette le fegyverét: „Úgy rémlik, mintha egy virágot akarnék lelőni.”

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras
>!
jeszenyina

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Éljen a Köztársaság! Én is híve vagyok!Ez volt Grantaire felkelése.Roppant fény lángolt az átszellemült részeg szemében, a harc fénye, amelyet ő átaludt,amelyből kimaradt.- Éljen a Köztársaság! – kiáltotta ismét, szilárd léptekkel áthaladt a termen, és odaállt Enjolras mellé, szembe a puskacsövekkel.
– Végezzetek kettővel egy csapásra – szólt. És szelíden Enjolras-hoz fordult:- Megengeded?
Enjolras mosolyogva szorította meg a kezét.
Még tartott ez a mosoly, amikor a fegyverek eldördültek.

Enjolras, akit nyolc lövés talált, a falhoz támaszkodva maradt, mintha a golyók odaszegezték volna. Csak a fejét hajtotta le. Grantaire villámsújtottan rogyott a lába elé.

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras · Grantaire
>!
Ashtray_Heart

Grantaire, akiben csúszott-mászott a kételkedés, gyönyörködve nézte Enjolrasban a hit szárnyalását.

700. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras · Grantaire
1 hozzászólás
>!
vvn_e

XIV. Enjolras kimondja szerelmese nevét

– Bámulom Enjolras-t – mondotta Bossuet. – Hidegvérű bátorsága csodálatba ejt. Magányosan él, s talán ezért kissé szomorú; panaszkodik, mert lelki nagysága özvegységre kárhoztatja.
Nekünk, többieknek, többé-kevésbé mindegyikünknek van szeretője, aki megbolondít, azaz bátorrá tesz bennünket. Aki szerelmes, mint a tigris, a legkevesebb, hogy úgy küzdjön, mint az oroszlán. Ezzel is bosszút állhatunk a grizett kisasszonyok csintalanságaiért.
Roland azért öleti meg magát, hogy borsot törjön Angelica orra alá. Minden hősiességünk az asszonytól ered. Egy férfi asszony nélkül – pisztoly kakas nélkül; az asszony tüzeli a férfit. Lám, Enjolras-nak nincs asszonya. Nem szerelmes, mégis módját ejti, hogy rettenthetetlen legyen. Hallatlan dolog, hogy valaki hideg legyen, mint a jég, és mégis bátor, mint a tűz.

Úgy tetszett, mintha Enjolras ezt meg se hallaná, de ha valaki közvetlen közelében áll, hallhatta volna, amint ezt suttogja: – Patria.

336. oldal, II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras
>!
Ashtray_Heart

– Hadd aludjam itt mindhalálig.
Enjolras megvető pillantással mérte végig:
– Nem tudsz te, Grantaire, se hinni, se gondolkodni, se akarni, se élni, se meghalni.
Grantaire komoly hangon felelt:
– Majd meglátod.

301. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras · Grantaire
>!
vvn_e

Enjolras, akit elsőnek neveztünk meg – majd később meglátjuk, hogy miért –, gazdag
családnak egyetlen fia volt.
Enjolras kedves fiatalember volt, aki rettenetes is tudott lenni. Angyali szépség áradt el rajta. Olyan volt, mint valami vad Antinous. Merengőn csillogó tekintetéből ítélve azt mondta volna az ember, hogy valamelyik előbbi életében már átesett a forradalmi apokalipszisen. Úgy élt benne a forradalom hagyománya, mintha kortársa lett volna. Tudta ennek a nagyszerű eseménynek minden apró részletét. Főpapi és harcos természet volt, ami meglepő az ilyen fiatalemberben.
Miséspap és harcos katona volt; első tekintetre a demokrácia katonája; az időszerű mozgalmon túl az eszmény papja. Szeme mély tekintetű volt, szemhéja vöröses, alsó ajka vastag és könnyedén fitymáló, homloka magas. Az arcon a magas homlok olyan, mint a látóhatáron a hatalmas égboltozat. Mint bizonyos század eleji és múlt század végi, korán hírnévre vergődött fiatalemberek, ő is túlságosan fiatal volt, friss, mint a fiatal leányok, ámbár néha órákon át sápadtság ülte meg. Férfi volt már, és még gyermeknek látszott. Huszonkét éves létére tizenhét évest mutatott. Komoly volt, mintha nem is tudott volna róla, hogy a földön olyan lény is van, amelynek nő a neve. Csak egy szenvedélye volt: a jog, csak egy gondolata: félrelökni az akadályokat. Az Aventinus-hegyen Gracchus lett volna; a Konventben Saint-Just. Észre sem vette a rózsákat, nem ismerte a tavaszt, nem hallotta a madarak dalát; Euadne meztelen keble éppúgy nem izgatta volna, mint Aristogeitont; a virágok neki is, mint Harmodiosnak, csak arra lettek volna jók, hogy közéjük rejtse a kardját. Szigorú volt az örömeiben.
Szűziesen lesütötte a szemét minden előtt, ami nem volt a Köztársaság. A Szabadság rideg szerelmese volt. A beszéde szaggatott volt, ihletett, és mintha himnusz zúgott volna benne. Néha úgy hatott, mintha váratlanul szárnyakat bontott volna. Jaj annak a szerelmeskedésnek, amely melléje merészkedett volna! Ha a Cambrai tér vagy a Saint-Jeande- Beauvais utca valamelyik grizettje meglátta volna ezt az iskolából most kikerült fiút, ezt az apródtermetet, hosszú szőke szempilláit, kék szemét, szélben lobogó haját, rózsás arcát, érintetlen ajkait, ha ráéhezett volna erre a sugárzó hajnalra, és próbára tette volna szépségét Enjolras-n, egy meglepő és félelmetes tekintet hirtelen megmutatta volna neki a mélységet, és megértette volna vele, hogy nem szabad összetéveszteni Beaumarchais szerelmeskedő „angyalkáját” Ezékiel rettenetes Kerubjával.

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras
Hirdetés
>!
Ashtray_Heart

– Ugyan, hát téged is lehetne használni valamire?
– Éppen valami efféle vágyakozás motoszkál bennem – mondta Grantaire.
– Nem hiszel te semmiben.
– Benned hiszek.

II. könyv, 44.o

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras · Grantaire
>!
vvn_e

Enjolras, karabélya csövére könyökölve, a torlasz lépcsőjén állt. Eltűnődött; néha összerezzent, mintha valami fuvallat érte volna; a halál tanyáin, akárcsak a görög jóshelyeken, vannak ilyen ihlető pillanatok. Befelé néző szeméből valami fojtott tűz csapott ki. Hirtelen fölszegte fejét, szőke haja hátrahullt, mint az angyalé a csillagok komor négyes fogatán, mint a megriadt oroszlán sörénye a dicsfény lángolásában.

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras
>!
Kérdőjel

– Ide figyeljen, besúgó – mondta a nemes Enjolras –, mi bírák vagyunk, nem gyilkosok.

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras · Javert
>!
Kérdőjel

– Polgártárs – mondta neki Enjolras –, az én anyám a Köztársaság

Kapcsolódó szócikkek: Enjolras