Engel Dávid személy
Idézetek
– Már egy éve ide járok, volt idejük megszokni – jegyzi meg Dávid, és rámosolyog. (…)
– Csodálkozom, hogy fél évig kibírtad magántanulóként. Majd megőrültél nélkülem, ugye? Hiányzott a látványom, igaz?
Áron befeszít, mire Dávid a karjára csap, és teljesen elpirul.
10. oldal
– Nem győzöm kölcsönadni Hannának a könyveket – mondja Dávid, miközben kicsit közelebb hajol a kamerához, és a hangjából kihallatszik a hitetlenkedés. – De nem gyűri össze egyiket sem. A gerincükön sincs repedés. Mintha a kezébe se vette volna!
– Láttad, hogy olvassa őket? – nevet fel Xiara, és úgy néz Hannára, hogy a lány tudja, most kiderül a titka. Hanna int neki, hogy elhallgattassa, mire Xiara gonosz vigyort villantva folytatja: – Zacskót húz a kezére!
– Ne! – kiált fel Dávid, és a szája elé teszi a kezét, hogy eltakarja a nevetését. – Ez komoly?
Hanna szinte érzi, ahogy a szégyen pírja végigsöpör rajta.
– Haláli vicces, ahogy éjjel tizenegykor a koleszszobában azt hallom, hogy zörög a zacsival – kuncog Xiara is.
212. oldal
Na ja, még a végén fejbe csap a kultúra – gondolta Dávid, de jobbnak látta, ha meg sem szólal.
76. oldal