Engel Dávid személy
Idézetek




– Mi ebben a csapatmunka? – tette fel a kezét Kata. – Ugyanazt a könyvet olvassuk, akkor nem mindegy? Meg én olvasni se nagyon akarok.
Na ja, még a végén fejbe csap a kultúra – gondolta Dávid, de jobbnak látta, ha meg sem szólal.
76. oldal




Tudta jól, mennyire nehéz hangosan kimondani azt, ami legjobban nyomja az ember szívét.
44-45. oldal




– Láttam ám egyet, amit én is olvastam, de mi a fenéért tetted a Young Adulthoz? Az sokkal komolyabb.
– Melyik az? – kérdezte meglepődve Dávid.
– Az Eleven testek. – Először nem esett le számára, hogy melyik könyvre gondol Áron, de aztán eszébe jutott az eredeti cím, mert azt a regényt is angolul olvasta.
– Te egy könyvvel a kezedben?
– Szexi a kép, ugye?
80. oldal




Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani.
20. oldal




Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.
– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.
Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.
42-43. oldal




– Mennem kell – pattan fel mellőle a fiú, és elindul a folyosón. Hanna utána akar menni, de Máté leállítja.
– Hagyd most! Ilyenkor egyedül szeretne lenni.
– Pasik – forgatja a szemét ki Hanna. – Nem értetek az érzelmekhez. Pont ilyenkor kell segíteni.
– Nők – replikázik a srác. – Mindig azt hiszitek, hogy beszélgetni kell, és állandóan sopánkodni, hátha attól jobb lesz a lelketeknek. Néha csak nyugira van szükség.
260. oldal