Emma Thomas személy
Idézetek
– Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult.
Életem billegő mérlegén volt szerelem és volt veszteség, olyan sok veszteség, amennyiről sose hittem volna, hogy elviselhetem. Ám a szerelemre nem számítottam, és majdnem el is szalasztottam, mert túlságosan rémült és bizonytalan voltam, hogy adjak neki egy esélyt.
Utószó
– Minden lélegzetem miattad van. – Szeme megrebbent, még mindig a szemembe nézett. – Amikor nem voltál mellettem, hogy megments… akkor is miattad vettem mégis levegőt. És ezért mindig szeretni foglak. Mindig.
462. oldal - 39. Nincs több titok
Fekete-fehér felvétel volt, félprofilban. A lány puha arca majdnem teljesen kitöltötte a képet, sápadt bőre drámai ellentétben állt a sötét háttérrel. Kissé szétnyílt, duzzadt ajkára egy vastag, vizes hajfürt tapadt. Vízgyöngyök ültek sima bőrén, gördültek le az orrán. Űzött tekintetű mandulaszeme körül elmázolódott a fekete festék. Valamit bámult, ami nagyon távol esett a képtől.
– Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
20. fejezet
Úgy csókolt, mintha az érintésével meggyógyíthatna. És abban a pillanatban meg voltam győződve arról, hogy ez történt.
460. oldal - 39. Nincs több titok