Emma Bloom személy
Idézetek
– Ne fééétékenykedjééé – ugratta Emmát Enoch. – Nem mééétó 'ozzád.
– Micsoda? Én nem… – dadogta Emma. – Jaj, fogd már be!
Felállt és átült máshová.
– Ne törőőőggyééé vele – mondta Enoch. – Lassan dóóógozza föl a dóóógokat. Fél évszázadon át nyavalygott Abe után.
183. oldal
Horace meglapogatta Emma vállát.
– Nem vallunk kudarcot.
– Miért? Megálmodtad?
– Mert nem vallhatunk kudarcot, és kész.
324. oldal
– Meg tudjátok mondani a neveteket? – kérdezte gyöngéd, rábeszélő hangon Emma.
– Joel és Peter vagyunk. – mondta a nagyobbik.
– Melyik? – kérdezte Emma. -Joel vagy Peter?
– Peter és Joel vagyunk – mondta a kisebbik.
235. oldal
201. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– […] Szóval mondják meg, mit akarnak kezdeni velünk, vagy hagyjanak elmenni, mert nekünk… nekünk…
Hirtelen rettenetesen kimerültem. A látásom elhomályosult.
– Fontosabb dolgunk…
Megráztam a fejem, próbáltam felállni, de a szoba forogni kezdett velem. Emma fogta a karom, és az orvos gyöngéden visszafektetett az ágyra.
– Azért segítünk magukon, mert ezt kérte Bentham úr – foglalta össze tömören. – Hogy mit akar kezdeni önökkel, tőle kell megkérdeznie.
– Ahogy már mondtam, hogyishívják úr kinyalhatja…
– Emma befogta a szám.
– Jacob pillanatnyilag nincs magánál – mondta. – Bizonyára azt akarta mondani, köszönjük, hogy megmentettek minket. A lekötelezettjük vagyunk.
– Azt is – motyogtam Emma ujjai között.
163. oldal
– Különlegesek? – kérdeztem.
– Cigányok – felelte.
– Tartanunk kell tőlük?
Összehúzta a szemét.
– Még nem tudom.