Emma Bloom személy
Idézetek
– Látod azt a cserepes növényt ott, az íróasztalon?
Láttam. Bólintottam.
– Most zöld. Konzerválja a jég. De belül halott. És abban a pillanatban, amikor a jég elolvad, elbarnul és péppé fonnyad. – A szemembe nézett. – Olyan vagyok, mint az a növény.
– Jól vagy, Emma?
– Igen, igen – felelte gyorsan Emma – , csak a szemembe ment valami. Mindenki szedje össze a holmiját. Azon nyomban Londonba kell utaznunk, hogy Vándorsólyom kisasszonynak segítséget szerezzünk.
– Odáig vagyunk, 'ogy rágyüttél – emelte az égre a szemét Enoch. – Mán prcekkel ezelőtt kitanátuk, amíg ti ketten ottan pusmogtatok.
103. oldal
– Ha az, akinek mond magát, miért nem tud semmit hurkokról – de még azt se, milyen évet írunk? Csak tessék tőle megkérdezni!
– Mondja magát – javította ki Emmát Vándorsólyom kisasszony. – És akit kérdezgetni fogok, az ön lesz, holnap délután, különös tekintettel a tárgyas és a tárgyatlan igeragozásra.
145. oldal
Én abban hiszek, hogy amikor az életben nagy dolgokról van szó, nincsenek véletlenek. Mindennek oka van.
– De kudarcot vallhatunk.
– Így van ez minden nagy vállalkozásnál – mondta. – Jobb meghalni úgy, hogy megpróbáltunk tenni valamit. Jobb kiégni, mint elfonnyadni.
– Hé! – mondtam.
– Mi az?
– Neil Young – feleltem. – „Jobb kiégni…” Egyszer lejátszottam neked a lemezét a szobámban.
– Emlékszem. Táncoltunk.
235. oldal
-Nos, nincs jobb egy kis kényszernél ahhoz, hogy az ember uralni tudja új adottságait.
37. oldal
Úgy tűnt, Emma néha hosszas beszélgetéseket folytat velem a fejében – amelyeknek nem vagyok tanúja –, majd megharagszik és értetlenkedik, amikor végül beavat. Olyan gyorsan járt az agya, hogy sokszor megelőzte önmagát is.
171. oldal