Emily Sullivan személy

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Anita Gayn: Szükségem van Rád

Idézetek

hellodorie>!

– Te inszomniás vagy?
– Már miért lennék? – kérdeztem. (…)
– Sosem alszol – világított rá. – Mindig itt bukkanok rád. Az egész éjszakát olvasással szoktad tölteni?
– Minek vesztegetném alvásra az időt, mikor ennyi jó könyvetek van?

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan · Matt Harper
ildisz>!

– Ne bántsd Cicát! – kértem. – Ő nem rossz!
– Hányszor mondjam neked, Árulkodós? Ez egy medve.
– Tudom, hogy medve, de Cica is. Te is fiú vagy, meg Matt is – magyaráztam, hogy végre megértse.
– Ez a neve? – nevetett ki Matt. – Te tényleg kis hülye vagy még. A Cica nem való Legyen inkább Teddy.
– Cica! – téptem ki akaratosan a kezéből.

Kapcsolódó szócikkek: Cica · Emily Sullivan · Matt Harper
3 hozzászólás
ildisz>!

Végezetül a negyedik leckét mondom el. A negyedik lecke a túlélés. Hiszen mindent túl lehet élni. Egy ideig fáj, aztán lassan elmúlik. Na, jó, nem múlik el, inkább sokkal kevésbé fáj, de a lényeg, hogy élsz és továbblépsz, mert ez az élet rendje… legalábbis ezzel áltatják az embereket, nyilván igaz. És igen, ha túléled a szadista élet minden leckéjét és tanulsz a hibáidból (az enyémek különösen nagyok voltak), akkor büszke lehetsz magadra. Elmondhatod magadról, hogy túléltél mindent, a sebeid meggyógyultak, a szíved összekotortad a képzeletbeli kiskanállal és talán még jó is lesz valamire.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
premonitions>!

– Te az a bajkeverő lány vagy, akiről a gyerekeim állandóan beszélnek?
– Nem – jelentettem ki. – Én az a lány vagyok, akit a gyerekei állandóan bajba kevernek.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
ildisz>!

(…) kell lennie reménynek. Remény, hogy minden jóra fordul, hogy valaki valahol csak rám vár, hogy valakivel boldogabb lesz a befejezés. Akkor sem szabad feladnunk ezt a reményt, ha pillanatnyilag úgy tűnik, vagy épp tökéletesen biztos vagy benne, hogy… hogy senkinek sem kellesz!

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
Rosie16>!

--Nem vagyok divatmajom --mondtam tájékoztató jelleggel. --A pulóverem egyetlen funkciója, hogy melegen tartson, nem pedig, hogy az árát vagy a származását emlegessem. Én nem vagyok fajgyűlölő, a fekete pulóveremnek ugyanolyan jogai vannak, mint a te fehér kardigánodnak.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
Szelén>!

– Emily, várj! – vigyorogva a pulcsimnál fogva visszarántott a padra. – Az istenek meghallgatták az imáimat.
– Tessék? – hökkentem meg.
– Ez most lehet, hogy furcsán fog hangzani – kezdte és fülig elpirult –, de amikor kicsi voltam mindig azt kívántam, hogy legyen egy olyan barátom, aki legalább annyira szereti a karamellás-fahéjas mogyorót, mint én. Szerintem te kedves lány vagy, és ha nincs lefoglalva még a legjobb barátod helye, akkor szeretnék én az lenni. Mit szólsz?

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan · Michael Knight
premonitions>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Esküszöm, hogy többet nem bántalak, esküszöm, hogy sokat lovacskázom veled, esküszöm, hogy mindig barátok leszünk. Most te mondjál esküt! De csak olyat, amit megtartasz. A vérszerződés megszeghetetlen.
– Esküszöm, hogy mindig te leszel a legjobb barátom, Mattie, még akkor is, ha bántasz…

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan · Matt Harper
Szelén>!

– A hercegnek szőkének kell lennie – mondtam gyorsan. – Majd Michael lesz az.
– Én? – kelt fel a helyéről. – Mit kell csinálnom?
– Ments meg a sárkánytól! – közöltem vele egyértelműen. – Nem olvastál meséket kiskorodban?
– Én leszek a sárkány! – kiáltott fel Peter és keményen nekirohant Szöszinek. Döbbenten néztem, ahogy leteperi, és két kézzel igyekszik letépni a fejét, Michael pedig nyögve próbál kiszabadulni. Mindenki nevetett a jeleneten, pedig nem volt vicces. Peter túl erőszakosan viselkedett és a többiek meg úgy csináltak, mintha ez egy megszokott jelenet lett volna. Valószínűleg az is volt. Végül odaléptem, megragadtam Peter fülét és annál fogva rántottam le Szösziről.
Peter ordított egyet és villámló szemekkel nézett rám, mintha engem is meg akarna ütni.
– A sárkánynak veszítenie kell! – mondtam szenvtelenül. Volt valami Peter pillantásában, ami nagyon nem tetszett. Túlzottan felnőttes volt. Nézett még egy-két másodpercig, majd engedelmesen összeesett, ahogy döglött sárkányhoz illik.
Ránéztem Szöszire, a nyakánál piros foltok voltak, ahol Peter ujjai belemélyedtek. Milyen barbár gyerekek!
– Jól vagy? – kérdeztem halkan.
– Hercegnő! – nyögte folytatva a játékot. – Nem esett bajod? Jöttem, hogy megmentselek!
Ez kicsit abszurd jelenet volt, annak fényében, hogy elvileg én mentettem meg. Nyújtottam a kezem és felhúztam a földről.
– Oly régóta vártam rád, hercegem! – előhúztam egy zsebkendőt a zsebemből és átnyújtottam. – Fogadd hűségem és odaadásom jeléül – némi tétovázás után átnyújtottam a jogarom is. – Tiéd a fele királyság, meg amit csak akarsz.
– Csókot, csókot, csókot! – kezdte Michelle a kiabálást, aztán becsatlakozott hozzá a két kislány is lelkesen tapsolva. Na persze, a mesék végén is mindig ez van!
– Legyen meg a nép akarata! – sóhajtottam és kétoldalt megérintettem Szöszi arcát. Komolyan, még a szemét is becsukta, mintha igazi csókot várt volna. Megpusziltam közel a szájához, szép vörös nyom maradt az ajkaim nyomán.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan · Michael Knight · Michelle Knight · Peter Knight
sarahangel P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) A mellére borulva igyekeztem műkönnyeket kisajtolni magamból, miközben elmondtam a szövegem.
– Kérlek, ne halj meg! – Sarah elengedett egy rózsaszirmot. Fél szemmel azt figyeltem, közben Matt szívverésének dallamát hallgattam és kimondtam. – Szeretlek!
Ekkor borult minden. Olyan volt, mintha egy nagy szobában lennék, ami tele van ajtókkal, minden ajtó fölött felirat díszelgett: érettségi, munkahely, főiskola/egyetem, karrier és még rengeteg dolog. Tudtam, hogy az ajtók sorba vannak állítva és valahol a sor végén ott van az a bizonyos szerelem feliratú is. Most, hogy kimondtam a szót, mely a részemről – önmagamat is meglepve ezzel – nem volt színészkedés, ez az ajtó került elém, félrelökve az összes többit. Fényesebben világított, mint akármelyik, mégis féltem kinyitni, így csak egy résen keresztül kukkantottam be, de ennyi elég volt. Az ajtó mögötti, csodálatos, rejtélyes érzés megfertőzött.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
2 hozzászólás