Emily Baxter személy
Idézetek
Az MI5 egy jelképes ügynököt küldött, aki egyértelműen azt az utasítást kapta, hogy semmit ne osszon meg velük, de részletesen számoljon be az elhangzottakról, ami gyakorlatilag kimerítette a kémkedés tényállását. Rouche, mint a CIA egyetlen képviselője, megpróbált feltűnés nélkül odaadni Baxternek egy bugyit, ami kiesett a szatyorból.
Szerencsére senki nem vette észre, kivéve Blake-et, aki összetört a látványtól.
347. oldal
Baxter nem félt semmitől.
Pedig a félelem hasznos dolog. Éberen tartja az embert, óvatossá teszi. Megóvja.
166. oldal
– A férfi bal kezén volt. Találtunk rajta egy részleges ujjlenyomatot, de nem az áldozatét.
– Akkor kié?
– Fogalmam sincs. Lehet, hogy valami, de az is lehet, hogy semmi.
Baxter lelkesedése lelohadt.
– Van bármi, amin elindulhatunk?
– Az illetőnek – kezdte Joe, mire Baxter várakozón felvonta a szemöldökét – egyértelműen volt ujja.
Baxter szemöldöke visszatért a helyére.
125-126. oldal
– Elfelejtettem mondani, hogy átmenetileg a vendégszobában alszunk – tájékoztatta a férfi, miközben felmentek az emeletre. – Echo bolhái ugyanis kisajátították a miénket. Még tart az ostrom, de este ledobtam rájuk egy második rovarbombát, ami remélhetőleg kinyírja az összes kis rohadékot.
342. oldal
– Arra a felismerésre jutottam, hogy nagy általánosságban az emberek idióták – szólalt meg Baxter. – És többségük annak a tévképzetnek a rabja, hogy az ostoba naivitás és az erős erkölcsi iránytű valamiképpen összefügg egymással. Igazából csak fizetésemelést akartam.
Sinclair undorodva ingatta a fejét, mint aki nem akar hinni a fülének.
– Szóval hazudott? Ez nem igazán támasztja alá azt, amit az erős erkölcsi iránytűről mondott, nem? – Sinclair halvány mosollyal az ajkán jegyzetelt.
Baxter megvonta a vállát:
– De annál többet elárul az ostoba naivitásról.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Nagyszabású felújítás. Csilivili új autó a ház előtt – mondta Baxter. Ez inkább kérdésnek tűnt, nem elismerésnek.
– Mit mondhatnék erre? Egész jó nyugdíjat kapok. Nektek már lószar se fog jutni. – Elhallhatott, és fülelt, vajon Maggie meghallotta-e a csúnya szót.
362. oldal
– Találkoztam ma reggel az új rendőrfőnökünkkel – mondta Baxter. – Megkért, hogy adjam át az üdvözletét. […] Úgy tűnt, nagyon kedvel téged. Ki ez a fickó?
– Fin legrégebbi barátja – válaszolta helyette Maggie […]. Volt egy kis összezörrenésük sok évvel ezelőtt – magyarázta Baxternek, aki felvolta a szemöldökét, mert tudta, hogy az „összezörrenés” mit jelent Finlay szótárában. – Elcsattant néhány pofon, asztalok és székek borultak. Sértéseket vágtak egymás fejéhez, csontok törtek.
– Egyetlen csontomat se törte el – morogta Finlay.
– Az orrodat.
– Az nem számít.
364. oldal
Emberpróbáló negyven másodperc következett, mire végre meghallotta, hogy valaki lesiet a lépcsőn. Kattantak a zárak, és egy férfi – aki szemmel láthatóan pizsamában tollasozott – lesett ki az ajtón, majd azonnal szélesre tárta.
– Uramisten, meghalt! – kiáltott fel Thomas, meglátva az eszméletlen Baxtert.
– Mi? Nem! Dehogy! Csak berúgott – magyarázta Rouche, és Thomas felé fordította Baxtert, hogy bizonyítsa. A nő feje előrecsuklott, a szája tátva maradt. Rouche majdnem biztos volt benne, hogy még él, ezért megrázta. Baxter felnyögött. – Nagyon berúgott – tette hozzá.
436. oldal
Wolf belépett Baxter után, és felkapcsolta a villanyt. Amikor becsukta az ajtót, csak úgy fértek el, hogy szorosan Baxter hátához simult, miközben egy apró mosdókagyló fúródott az oldalába.
– Nagyszerű. Megtaláltuk a világ legkisebb mosdóját. Most boldog vagy? – kérdezte Baxter, könyökkel kétszer hasba vágva Wolfot, ahogy megfordult a szűk helyen.
– Ez nem mosdó – mondta Wolf, miközben kapott egy újabb könyököst a gyomorszájába. – Ez egy konyhaszekrény, ami mosdónak képzeli magát.
258. oldal