Emily Baxter személy

– Összefüggéseket talál ott, ahol nincsenek. Nem mindenről istenek és kísértetek tehetnek. Néha csak seggfej emberek.

– Idióták mindig lesznek.

28. oldal

– Mosolyogjon! – mondta Rouche, majd suttogva hozzátette: – Úgy senki nem fogja felismerni.

347. oldal

– Ez a Baxter idegesítő egy némber, nem?
– Egyszerűen csak nem bírja a hülyéket – vágta rá Curtis, és csak miután kimondta, akkor esett le neki, hogy akaratlanul megsértette a feljebbvalóját. – Mármint nem ön a hülye, természetesen. Úgy értettem, hogy a…
Lennox egy cigarettafüstös legyintéssel elhallgattatta.
– Baxter erős és okos – felelte végül Curtis.
– Igen… Éppen ettől féltem.

90. oldal

– Hogyan fizetett azért, hogy az ön társaságát élvezhesse? – kérdezte Rouche a pszichiátert.
Baxter nem tudta eldönteni, vajon a kollégája szándékosan használta-e ezeket a szavakat, hogy Arunt olyan színben tüntesse fel, mint egy prostituáltat.

161. oldal

*telefonon
– Oké. Nyugodtan kimondhatod.
– Mit?
– Hogy nélkülem semmire se mennél.
Baxter lerakta.

186. oldal

– Ideges?
– Nem szeretem a zárt helyeket.
– Ki szereti? – felelte Baxter. – Mintha azt mondta volna, hogy nem szereti, amikor a szemébe nyúlnak: nyilvánvaló. Nincs értelme kimondani, mert senki sem szereti, ha bezárják.

50. oldal

– Kár. Kösz, hogy eljöttél értem – motyogta Baxter félálomban.
– Nem sokon múlt.
– De akkor is eljöttél – suttogta Baxter, mielőtt elaludt. – Tudtam, hogy eljössz.

– Félsz tőlem? – tette fel a kérdést elcsukló hangon.
– Igen.
– Ez… nem az én vérem – nyugtatta meg Baxtert.
– És szerinted ez jobb? – kérdezte a nő hitetlenkedve.

    – Iratokat hoztam Alex Edmundsnak – mondta, és a maga után húzott kis kocsira mutatott, amelyen hét újabb doboz sorakozott.
    – Rendben, mindjárt szólok neki…
    Baxter Edmunds felé nézett, aki éppen akkor hajított el dühödten egy ugyanolyan dobozt.
    – Tudja, mit? Hagyja inkább nálam – mondta mosolyogva.