Emilia Stożek személy

Frau Kleist azt állította, hogy semmit nem tudok rendesen csinálni, de boldogan hagyta, hogy takarítsak, főzzek, befőtteket, dzsemeket és savanyúságot tegyek el neki.

A kicsi békésen aludt. Menekülés közben hónapokig folyton rázkódott a hasamban, a tenger ringása neki altató volt.

Nem Else hibája volt.
De elgondolkodtam.
Vajon eszébe jut? Emlékszik a barázdára, amit a csizmám sarka vájt a puha földbe, ahogy az oroszok végigvonszoltak engem az udvaron? Sikolyaim úgy visszhangoznak a fejében, mint az enyémben?
Vagy hozzám hasonlóan ő is igyekszik elfelejteni az egészet, és inkább egy kanálnyi rózsadzsemre gondol?

Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon. Vannak csónakok, melyek partra sodródnak. Mások, mint én, mintha egyre távolabb és távolabb kerülnének a szárazföldtől.

154. oldal Emilia