Emhyr var Emreis személy
Idézetek
– Köszönöm, felséges császár.
– A szavamat adtam – ismételte, közben igyekezett kerülni a leány tekintetét –, és meg is tartom.
De úgy gondolom, rosszul döntöttél. Nem azt a kívánságodat adtad elő, amelyiket kellett volna. Ha megváltoztatnád a véleményed…
– Nem változtatom meg – mondta a leány, amikor látta, hogy a császár nem fejezi be a mondatot. – Miért változtatnám
meg? Stella asszonyt választottam, olyan dolgokat választottam, amilyeneket nemigen tapasztaltam életemben…
Otthont, melegséget, jóságot… Jó szívet. Nem lehet hibás az ilyen döntés.
Szegény naiv teremtés, gondolta Emhyr var Emreis császár, Deithwen Addan yn Carn aep Morvudd, az Ellenségei
Kurgánján Táncoló Fehér Láng. Éppen ezzel a döntéssel követi el a legszörnyűbb tévedést.
Második fejezet
– […] Emhyr felfigyelt Albrichra és rám a várteremben. És megtisztelt minket azzal, hogy szóba elegyedett velünk. A közlendőjének, némiképp trivializálva, a következő volt az értelme: „Ingyenélő, indolens naplopók vagytok. A bűvészmutatványaitok egy vagyonomba kerülnek, hasznom viszont semmi sem származik belőlük. A feladatot, amellyel az egész szánalomra méltó akadémiátok sem volt képes megbírkózni, egy egyszerű asztrológus négy nap alatt elvégezte.”
240-241. oldal, ÖTÖDIK FEJEZET (Gabo, 2020)