!

emberi természet fogalom

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
José Saramago: Vakság
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Stephen King: Az
Kertész Imre: K. dosszié
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Stephen King: A rémkoppantók
Stephen King: Dolores
Salman Rushdie: Szégyen
Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
Déry Tibor: Két asszony / Szerelem / Niki
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia
Tamási Áron: Ábel
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Albert Camus: A pestis
Michael Crichton: Szörnyek szigete
Salman Rushdie: Sátáni versek
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
David Seamands: Gyógyító sebeink
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt
Szergej Sznyegov: Istenemberek
Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Henry Fielding: Joseph Andrews
Dániel Anna: Diderot világa
Ifjabb Plinius: Levelek
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Guy de Maupassant: Szörnyszülöttek anyja
Arisztotelész: Eudémoszi etika / Nagy etika
Shoko Tendo: Jakuzák holdja
Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
Vanyó László (szerk.): Nazianzoszi Szent Gergely beszédei
Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye
Lengyel Dávid: Kozma András naplója
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
Pünkösti Árpád: Vörös vándorlámpás
Tersánszky Józsi Jenő: Egy vezérbika emlékiratai
Csernus Imre: A kiút
Andrzej Sapkowski: Baptism of Fire
Maurice Druon: A vaskirály / A megfojtott királyné
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Maurice Druon: Franciaország nőstényfarkasa / Liliom és oroszlán
Ramez Naam: Nexus
Platón: Állam
René Girard: A bűnbak
A. M. Aranth: Oculus
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Alexandriai Philón: Jelentése a Gaius Caligulánál járt küldöttségről
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Tuutikki Tolonen: Mumusdadus színre lép
Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a páratlan vőlegény
Csáth Géza: Úr volt rajtam a vágy
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Gilly Macmillan: Kilenc nap
Mark Waid – Brian Augustyn: Az Igazság Ligája: Az első év I-II.
Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma
Sarah Tomley: Mit tenne Freud?
Chris Carter: A halál szobrásza
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Lyndsay Faye: Jane Steele
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Martha Wells: Exit Strategy
Dan Simmons: Dermesztő nyár

Idézetek

>!
krlany I+SMP

A vietnami háború sem tarthatott volna olyan soká, mint ameddig tartott, ha nem volna az is az emberi természet része, hogy jelentéktelennek tekintsen mindenkit, akit nem ismer, és nem is óhajt megismerni. Akadt néhány emberi lény, aki felvette a harcot minden emberi hajlamok e legemberibbje ellen, és hangot adott a boldogtalan idegenek iránti szánalmának. A Történelem azonban azt mondja, azt ordítja a képünkbe: Szánjátok csak őket! Sohasem szorultak ennyien a szánakozásotokra!

Az emberi természet másik típushibája, hogy mindenki építeni akar, de senkinek se fűlik a foga a karbantartáshoz.

A legsúlyosabb hibánk pedig az, hogy 1-szerűen ostobák vagyunk. Tessék csak belátni.
Miért, talán azt hiszitek, hogy Auschwitz hatalmas intelligenciára vallott?

261. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz · emberi természet · háború · vietnami háború
>!
Lunemorte MP

Olyan emberek, akiknek a nemi élete hasonlatos a nyúléhoz, mert lyuktól lyukra ugranak…

497. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · emberi természet · nemi élet · nyúl
>!
ede

Téged is megesznek a kukacok, szépségem, engem is megesznek. Hiába páváskodsz, mindnyájan egyformák vagyunk!

9. fejezet vége

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Lunemorte MP

Az emberek persze tagadják, hogy az állatok érző lények lennének, mert így továbbra is kegyetlenkedhetnek velük és kizsákmányolhatják őket, valamint figyelmen kívül hagyhatják a tényt, hogy a tetteink mély nyomot hagynak a többi élőlény lelkében.

63. oldal

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem Egy bagoly és egy lány különös és különleges története

Kapcsolódó szócikkek: állat · emberi természet · erőszak
>!
Fleur_Rouge_Cerise

Az emberi természet furcsa tulajdonsága, hogy ha valamit nem tud racionálisan megmagyarázni, akkor vagy a valláshoz, vagy a természetfelettihez kapcsolja magát a jelenséget.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Sli SP

Csodálom az emberi természetet, akkor is, ha iszonyatos.

317. oldal, Egyetlen erény van: az igazságosság, egyetlen kötelesség: a boldogság (Európa, 1988) · Denis Diderot

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
Hirdetés
>!
Lunemorte MP

S a túlságosan emberi dolgok következésképp – állatiak is. Nem az értelem, hanem az értelmetlenség szülötte.

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Leah P

Mikor abból a szörnyű iskolából hazaértem, a kutyánk és a macskánk mindig ott várt az ajtó előtt. Leültem, végigsimítottam puha bundájukon, és rögtön megnyugodtam. Az emberek hazugok, mindenféle kegyetlenséget művelnek, de az állatok mások.

Shoko Tendo: Jakuzák holdja Egy gengszter lányának visszaemlékezései

Kapcsolódó szócikkek: állat · emberi természet
>!
Sli SP

Mert nem tudom, megfigyelte-e már, de van az ember természetében valami rosszindulat, amely (ha nem gyomlálja ki, vagy legalábbis nem fedi el a jólneveltség és az udvariasság) abban leli örömét, hogy embertársát elégedetlenné teszi önmagával vagy bizonytalanná képességei felől.

273. oldal, Harmadik könyv – Harmadik fejezet (Magyar Helikon, 1965)

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Sli SP

– (…) Én azt hiszem, valójában senkinek sincs joga ahhoz, hogy az emberi természetet szükségszerűen és egyetemesen rossznak tekintse, legfeljebb azoknak, akiknek a lelke önmaguk számára példa a természetadta elvetemültségre. Az azonban meggyőződésem, hogy ez nem az ön esete.
– És éppen ezek azok – mondta az idegen –, akik a legkevésbé szívesen állítanak ilyesmit. A gazemberek nem törekszenek arra, hogy bebizonyítsák az emberiség aljasságát, mint ahogy az útonálló sem fogja megmondani senkinek, hogy rablók leskelődnek az úton. Ez csak arra lenne jó, valóban, hogy éberré tegye az embereket; a gonoszok ezzel maguk alatt vágnák a fát. Éppen azért, noha a gazemberek emlékezetem szerint nagyon is szeretnek egyes személyeket rágalmazni, az emberiséget általánosságban sohasem vádolják.

468. oldal, Első kötet - Nyolcadik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · Tom Jones