emberi természet fogalom

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember
José Saramago: Vakság
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Stephen King: Az
Stefan Zweig: Sakknovella
Kertész Imre: K. dosszié
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Robert Merle: Majomábécé
Stephen King: A rémkoppantók
Stephen King: Dolores
Frank Herbert: A Dűne istencsászára
Anne Frank: Anne Frank naplója
Salman Rushdie: Szégyen
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő
Déry Tibor: Két asszony / Szerelem / Niki
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
John Milton: Elveszett Paradicsom
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia
Tamási Áron: Ábel
Dean R. Koontz: Égi jel
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Albert Camus: A pestis
Thomas Gordon – Noel Burch: Emberi kapcsolatok
Michael Crichton: Szörnyek szigete
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek / A legutolsó nap
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika
Howard Roughan: Vakjátszma
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
David Seamands: Gyógyító sebeink
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt
Szergej Sznyegov: Istenemberek
Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak
Georges Simenon: Maigret szórakozik
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Henry Fielding: Joseph Andrews
Dániel Anna: Diderot világa
Ifjabb Plinius: Levelek
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Lynn Barber: Egy lányról
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Elias Canetti: Tömeg és hatalom
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban
Guy de Maupassant: Szörnyszülöttek anyja
Arisztotelész: Eudémoszi etika / Nagy etika
Elias Canetti: A hallás iskolája
Shoko Tendo: Jakuzák holdja
Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
Nádas Péter: Fantasztikus utazáson
Vanyó László (szerk.): Nazianzoszi Szent Gergely beszédei
Déry Tibor: Kyvagiokén
Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye
Lengyel Dávid: Kozma András naplója
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
Pünkösti Árpád: Vörös vándorlámpás
Raffai Sarolta: Ne félts, ne félj
Tersánszky Józsi Jenő: Egy vezérbika emlékiratai
James Luceno: Darth Plagueis
Wm. Paul Young: Keresztutak
Csernus Imre: A kiút
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Andrzej Sapkowski: Baptism of Fire
Salman Rushdie: A sátáni versek
Maurice Druon: A vaskirály / A megfojtott királyné
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Maurice Druon: Franciaország nőstényfarkasa / Liliom és oroszlán
Marisha Pessl: Éjszakai mozi
Ramez Naam: Nexus
E. Lockhart: A hazudósok
Platón: Állam
René Girard: A bűnbak
A. M. Aranth: Oculus
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Alexandriai Philón: Jelentése a Gaius Caligulánál járt küldöttségről
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Tuutikki Tolonen: Mumusdadus színre lép
Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a páratlan vőlegény
Csáth Géza: Úr volt rajtam a vágy
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!
Jack Campbell: Vakmerő
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Gilly Macmillan: Kilenc nap
Mark Waid – Brian Augustyn: Az Igazság Ligája: Az első év I-II.
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma
Ifj. Veress István (szerk.): Téridő – ugróknak
Sarah Tomley: Mit tenne Freud?
Chris Carter: A halál szobrásza
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Lyndsay Faye: Jane Steele
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Martha Wells: Exit Strategy
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Sigrid Undset: Asszony
Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok
Berg Judit: Az őrzők
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Jewel E. Ann: Zajlik az élet
Vitalij Kaplan: Hajdani Őrség
Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei
Michael Robotham: Fulladás
R. J. Hendon: Gyomláló
Szántó Dániel: Egy pap vallomása
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza
Basa Katalin: A névtelen királynő
Szergej Lukjanyenko: A szabadság íze
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Kalmár Lajos Gábor: Rose és a sárkányverem
Csontos Imola: Az óceán kis gyöngye. Talán
Szántó Dániel: A hatszög
Collin Cleary: Mi az odinizmus?
Matt Haig: Éjfél Könyvtár
Bernáth Zsolt: Holnapelőtt, tegnapután
Colum McCann: Apeirogon

Idézetek

andy332488>!

– Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.

491. oldal, 27. fejezet - Tapmancs visszatér

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · Sirius Black
5 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

Az ember nem az, aki az utolsó vele folytatott beszélgetésed alatt volt, hanem az, aki az egész kapcsolatotok alatt volt.

Rainer Maria Rilke

281. oldal · Rainer Maria Rilke

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · kapcsolat
3 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!

Emberek vagyunk, Holsten. A fajirtáshoz értünk a legjobban.

477. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
Lunemorte P>!

Az emberek persze tagadják, hogy az állatok érző lények lennének, mert így továbbra is kegyetlenkedhetnek velük és kizsákmányolhatják őket, valamint figyelmen kívül hagyhatják a tényt, hogy a tetteink mély nyomot hagynak a többi élőlény lelkében.

63. oldal

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem Egy bagoly és egy lány különös és különleges története

Kapcsolódó szócikkek: állat · emberi természet · erőszak
FreeAngel>!

[…] a remény hatalmas ereje az emberi természetnek.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dolores Claiborne · emberi természet · remény
1 hozzászólás
ppeva P>!

Az ember roppant találékonyan meg tudja győzni magát arról, hogy önzése, hamissága, aljassága valójában nemesség és nagylelkűség.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
Zsuzsi_Marta P>!

Hiszen az embert egyvalami különbözteti meg az állatoktól: ember voltának a tudata. Ha ez a tudat hiányzik, akkor nem ember, hanem vadállat. Két lábon jár, két keze van, mégis vadállat. A legszörnyűségesebb vérengző vadállat. És akkor nem létezik iránta sem emberiesség, sem sajnálat, sem kegyelem.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állat · emberek · emberi természet · tudat
gesztenye63 P>!

Az ember, ha veszélybe kerül, vagy egyáltalán nem fogja fel a helyzetet, vagy rögtön kettő helyett kezd gondolkodni. Mialatt egyik énje mérlegeli, hogy mi a további teendő, a másik biztosítja a gondolkodáshoz, szükséges pillanatot, mindent lát, és mindent észrevesz.

101. oldal, A hajnalok itt csendesek

Kapcsolódó szócikkek: emberek · emberi természet · veszély
csauperjel>!

Minél mélyebbre hatolt Isten tekintete az emberi belsőben, annál forróbb szeretet gyúlt Istenben az ember iránt.
    Csakhogy az ember hálátlannak bizonyult, földműveléssel, gyermeknemzéssel foglalkozott, és ügyet sem vetett Istenre. Mire az isteni elmében megjelent a szomorúság, melyből sötétség szivárgott.
    Isten viszonzatlanul beleszeretett az emberbe.
    Az isteni szeretet, mint minden szeretet, néha terhes. Az ember megérett, és úgy döntött, megszabadul a tolakodó szeretőtől. »Hadd menjek el – mondta. – Hagyd, hogy a magam módján ismerjem meg a világot, és láss el az útra.«
    »Nem boldogulsz nélkülem – felelte Isten. – Ne menj el.«
    »Hagyj békén« – mondta az ember, és Isten szomorúan hajtotta le neki az almafa ágát.
    Isten magára maradva búslakodott. Azt álmodta, hogy ő kergette ki az embert a Paradicsomból – annyira fájt neki a gondolat, hogy elhagyták.
    »Gyere vissza hozzám. Rettenetes a világ, könnyen megölhet. Nézd a földrengéseket, vulkánkitöréseket, tűzvészeket és árvizeket« – mennydörögte az esőfelhőkből.
    »Hagyj békén, boldogulok magam is« – válaszolta az ember, s azzal elment.

168-169. oldal, A Játék ideje (L'Harmattan, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: bűnbeesés · Édenkert · emberek · emberi természet · Isten
3 hozzászólás
SallySlingshot>!

Az ember csak a gonosztettben rafinált. De milyen egyszerű és közvetlen a szeretet őszinte szavaiban.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · szeretet