Ember Judit személy

1989, a Kígyó éve. Már a szabadságé, vagy még a rabságé ? Nem nagyon tudom összerakni. A Hősök terére például nem mentem már el. Valahol a Balatonon voltam, arra fogtam rá. Rosszkedvem volt az egésztől, fogalmam nincs, miért. Tévén néztem végig az újratemetést. Nem éreztem megrendülést. Nem éreztem, amit éreznem kellett volna. Hamis volt Orbán Viktor fehér inge, kiszámított az indulata. Végül Mensáros hangjára hagyatkoztam. Eszembe jutott, ahogy egy őszi estén, hetvennyolcban, a szanatóriumi szobájában elmeséli a letartóztatását követő éjszakát. Beültették valami lépcső alá dugott kis fülkébe, fölkapcsoltak egy asztali lámpát, és elé lökték az összes feljelentést, amit róla írtak. Tessék, Mensáros elvtárs, olvasgassa.
Tizenöt évvel később megtudom, hogy Orbán Viktor a beszéd előtt pár nappal fölment Ember Judithoz, aki akkoriban filmet forgatott a fiatal demokratákról, fölment megnézni a musztert. Hogyhogy kíváncsi vagy, Viktor, eddig nem érdekelt az egész. Meg akarom nézni, mekkora legyen a borostám, válaszolta a leendő szónok. Tudod, Viktor, mondta erre Ember Judit, nem szeretnék ebben az országban élni, amikor majd te leszel a miniszterelnök.

100. oldal