Elyas Schwarz személy

– Emely, sürgősen segítened kell valamiben. […]
– A kezeddel föl meg le, nélkülem is menni fog.

És mi járt még a fejedben? − kérdezte Elyas.
– Nagyon sok minden − mondtam, és felsóhajtottam. − Az egész történetünk.
Rám nézett. − A történetünk?
Bólintottam.
– Mert van… történetünk? − kérdezte.
– Elyas − mondtam mosolyogva. − Én azt hiszem, egy egész könyvnyi. Olyan vastag, hogy kettő is kitelik belőle.

– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely?
Fújtattam és bólintottam.
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta.
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.

409. oldal

A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye?
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem.
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.

– Elyas.
– Hm… – búgta.
– Te zongorázol, és orvostanhallgató vagy, igaz? – leheltem, és azon fáradoztam, hogy a hangom füstös, erotikus árnyalatot nyerjen.
– Hm… – mondta ismét, és tovább simogatta a combomat.
– Ez azt jelenti, hogy az ujjaid nagyon fontosak, igaz?
– Hm? – A hangjában némi bosszankodás vegyült.
– Akkor a helyedben én azonnal elvenném innen a kezemet, amennyiben nem akarod, hogy minden egyes ujjadat eltörjem!

35. oldal

– Na, remek − mondtam. − Most aztán rád izgultam.
Huh. Ezt tényleg hangosan kimondtam?
Elyas felvonta a szemöldökét, és egy pillanatig kábultan vizslatott. − Mondd csak, van olyan oldalad, amit eddig eltitkoltál előttem?
– Szeretnéd tudni, mi?
Kíváncsian bólintott.
– Hát jó, bevallom − mondtam. − Néha gondolok a szexre is. − Vihogtam.
Elyas a szívéhez kapott. − Emely Winter, meg vagyok döbbenve!
– Most mit pirulsz el, te is beleérsz majd abba a korba. − Válaszul mosolygást kaptam. Minél piszkosabban mosolygott, annál izgatóbbnak találtam… A fenébe, akár egy átok!

– Te jó ég, végre itt vagy. Már azt hittem, egyáltalán nem is jössz – dünnyögtem.
– Bocs, kincsem, ha tudtam volna, hogy vársz rám, siettem volna.
Ez.
Nem.
Alex.
Volt.

402. oldal

– Te ellenállhatatlannak tartod magad.
– Higgy nekem, Emely – sóhajtott. – Amióta téged ismerlek, mindennek tartom magam, csak éppen annak nem.

58. oldal

– Bú – hallottam hirtelen magam mellett. Felkiáltottam, oldalra ugrottam, és a szívemhez kaptam. – Ez nem vicces, Elyas.
A fürdőszobával közös falnak támaszkodott, és az ajka féloldalas mosolyra húzódott. – Sajnálom – mondta. – Csak egyszer végre meg akartam élni, hogy a szíved hevesebben ver, ha meglátsz.

338. oldal

– Kérlek, add, hogy jobban vezessen, mint ahogy jár…