Elvira Langton személy

– Woolf, ha megölöd a leendő unokáim apját, sosem bocsátom meg neked!
– Nem lesznek itt semmilyen unokák! – hörögte a bősz családfő, és hirtelen aggódni kezdtem, ezzel talán arra gondol, elintézi, hogy ebben az életben velem haljon ki a Conrey család férfiága.
– Márpedig lesznek! Én nagymama akarok lenni! – csattant fel Mrs. Langton.

11. oldal

– Ugyan már, fiam, hívj nagymamának! Mrs. Langton az anyósom volt, Isten nyugossza azt a vén szipirtyót.

63. oldal

– Ha ártani akarna a lányunknak, nyilván nem jött volna ide, mikor pontosan tudja, hogy Winie családja sem sokkal normálisabb, mint maga Winie.

9. oldal

– Te voltál az, aki tönkretette, te is fogsz elmenni vele, türelmesen végigvárod, amíg próbál, és kiválasztja azt, ami tetszik neki! – anyám mindig is a különösen kegyetlen büntetések híve volt.

Kezét összefűzte az asztal lapján, és olyan ártatlan szemeket meresztett rám, amilyeneket én szoktam anyámra, mikor elcsenem az utolsó sütit a tepsiből, ő sem szokott bedőlni neki, Will sem járt sikerrel.

– Van lent kakaó? – kérdeztem reménykedve.
– Van. Azoknak, akik időben felkelnek és kitakarítanak a lakásukban.
– Ugyan már – kászálódtam ki a takaró alól. – Szeretsz. Úgyis csinálsz.

109. oldal

[…] ő maga volt egy személyben a családi inkvizíció.

110. oldal

– És Kennelisék? – Némiképp értetlenül néztem hol egyikre, hol a másikra.
– Hogy Frank? – Winie apja legyintett. – A vén róka régi cimborám, nem igaz?
Ekkor egy árnyék vált ki az ajtó mellől.
– Vén az öreganyád, Langton! Aztán most már tűnjetek innen, és legközelebb találjatok másik színházat az előadásotokhoz!
– Hálám üldözni fog, Frank […]
– Igen-igen, persze, figyelj, Elvirának nincsenek véletlenül bordó terítői?

19. oldal

– Woolf – csendült figyelmeztetően Elvira Langton hangja –, add ide a puskát, és igyál egy kis teát! Szavait jól megkoreografált mozdulatsorok követték: Audrey gyorsan kikapta apja kezéből a fegyvert, az idősebb nő pedig ugyanazzal a lendülettel egy bögrét nyomott a férfi kezébe. Woolf mintha ezt észre sem vette volna, minden igyekezetével azon volt, hogy pillantásával lyukat égessen a koponyámba.

– Életben van még?
– A fiú? – mordult fel. – Igen, bár csak azért, mert anyád kiimádkozta a kezemből a puskát. Azt mondta nem ölhetem meg a leendő unokáinak apját.

16. oldal