Ám nem mindenki hagyta el Eldaliéból a Külső Világot, ahol oly soká élt, s oly sokat szenvedett; sokan ott maradtak még számos korokon át. Köztük volt Círdan, a hajóács és doriathi Celeborn meg az asszonya Galadriel, egyedül azok közül, akik a noldákat Beleriandba vezették. Középföldén maradt Gil-galad nagykirály is, s vele Elrond, a Féltünde, aki azt választotta, hogy az eldák sorsa legyen az övé; ám fivére, Elros, az embersorsot kérte magának. S ettől a két fivértől keveredett az emberek vérébe az Elsőszülöttek vére, s az isteni szellemeké, akik Arda teremtése előtt éltek már; mert Elwing fiai voltak, ő meg Dior lánya, aki Lúthien fia volt, Thingol és Melian gyermekéé; s apjuk Earendil volt, Idril Celebrindalnak, gondolini Turgon leányának a fia.
Morgothot magát pedig a valák kitaszították az Éjszaka Kapuján a világ falain túlra, az Időtlen Űrbe; s a falon mindig őr áll, s az ég peremét Earendil vigyázza. Ám a hazugságok, amelyeket Melkor, a hatalmas és átkozott, Morgoth Bauglir, a Félelem és Iszonyat Ereje ültetett az emberek és tündék szívébe, olyan magvak, amelyek nem pusztulnak el, s el nem pusztíthatók; s mindig újra és újra rügyet bontanak, és sötét gyümölcsöket teremnek a világ végezetéig.
