Ella Harper személy

Biztos kellemes lehet. Hogy az egyetlen, akiben megbízott, már nincsen. Meghalt, eltemették. Eszembe jut anya, és hirtelen annyira hiányozni kezd, hogy összeszorul tőle a torkom.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Úgy látszik, hogy nem csak rám vagy mérges. Miért néztetek olyan csúnyán az ikrekkel együtt Reedre reggelinél?
– Mert faszfej.
– Erre csak most jöttél rá?

98. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Á, vasárnap a te pasiddal kúrok. Kivéve, amikor nem ér rá. Akkor az apáddal.
– Vigyázz a szádra, ribanc! – villan meg a szeme.
Nehéz az arcomon tartani a mosolyt.
– Te vigyázz a tiédre, Jordan! Ha csak nem akarod, hogy megint megverjelek – emlékeztetem a gyepálásra, amiben a múlt hónapban részesítettem a tornateremben.

111. oldal

– Tud dolgokat – erősítem meg, bár fogalmam sincs, miről beszélek.
– Tudsz dolgokat … – hebegi Wade.
– Tudok – bólint Val.

258. oldal

Utolsó mondat

– Éppen azt meséltem Ellának, hogy találkoznia kéne az apja kommandós cimboráival – magyarázza Callum Val értetlen képének láttán.
– Aha. Egyszer találkoztam Steve-vel, mondtam már?
– Nem, mikor? – kérdezem kíváncsian.
– A tavaly őszi bálon – mondja, aztán előrehajolva Callumra néz. – Emlékszik? Amikor helikopterrel hozta el a fiúkat.
– Komolyan? – esik le az állam. – Helikopterrel?
Callum harsányan felnevet.
– El is felejtettem. Igen. Egy új prototípust teszteltünk, és Steve akart vele tenni egy kört. Felvettük a fiúkat meg a partnereiket, aztán egy órán keresztül oda-vissza repkedtünk velük a parton, mielőtt landoltunk az iskola területén. Beringer majdnem szívrohamot kapott. Muszáj volt kiosztanom egy kis parkosítási adományt. De megérte – meséli széles vigyorral.
– Jézus Mária! Nem csoda, hogy a lányok összepisilik magukat, hogy randizhassanak a Royal fiúkkal.
– Ella! – szól rám Callum tettetett sértettséggel. – A fiaim a férfierő mintaképei. A személyiségük vonzza a nőket, nem pedig a bankszámlájuk.

261-262. oldal

Olyan ez, mint valami édenkert. Gyönyörű, de tele van veszéllyel.

50. oldal

– Mire gondolsz? – kérdezem karnyújtásnyira megállva tőle.
Szúrós pillantást vet a mellemre, majd a szűk fekete miniszoknyából kilátszó lábamra.
– Pontosan tudod, mire gondolok – vesz egy mély lélegzetet. – De mivel nyilvános helyen vagyunk, csak gondolhatok rá.