Elizabeth Randall (Beth) személy
Idézetek
– Szóval min dolgoztok? – kérdezte Beth, amikor Wrath az ölébe húzta, és simogatni kezdte a hátát.
Furcsa. Mielőtt megismerkedett volna vele, gyűlölte ezt az odabújós dédelgetést, amit a szerelmespárok csináltak. De mit ad isten, az idők változtak.
71. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
[BETH RANDALL]
– Na szóval, teleszórta az ágyat rózsaszirmokkal, letérdelt mellé, és elővett egy kis piros dobozt.
[VISHOUS]
– Amiben volt egy… SZÁNALMASAN CSÖPÖGŐS VERSIKÉVEL TELEÍRT, HÁZI KÉSZÍTÉSŰ KÁRTYA PAPÍRCSIPKE SZEGÉLLYEL?
[BUTCH O’NEAL]
– Menj a picsába!
573. oldal
– Imádod, mi? – kérdezte Lassiter, és a magasba emelte a Bibliát. – Úgy értem, te mondtad, hogy nézzek körül az interneten. Hát megtettem. Még a diplomámat is kinyomtattam, vagy mi a francnak hívják.
Kinyitotta a hivatalos borítójú Bibliát, kivett belőle, egy papírlapot, és meglengette.
– Látod? Szép és legális.
Beth odahajolt.
– Az igen!
– Hát, ja. Pont, mint egy harvardi oklevél.
– Lenyűgöző.
– Tuti, hogy be fogom keretezni.
482. oldal
– Akkor talán először nézzük meg, hogy vagy. Elmondanád, mi történt?
Beth megvonta a vállát.
– Hánytam…
– Legalább két tucatszor – szólt közbe Wrath.
– Nem volt két tucat!
– Oké, akkor három…
523. oldal
Leengedte a kezét, és elővette BlackBerryjét, beütötte a jelszót, majd megnézte, érkezett-e üzenete, amelyet nem hallott. Nem. A kezébe fogta a telefont, és szórakozottan arra gondolt, bárcsak iPhone lenne. V azonban nemcsak, hogy Apple-ellenes nézeteket vallott, de szentül meg volt győződve róla, hogy Steve Jobs munkája minden rossz dolog okozója a világon…
21. fejezet, 237-238. oldal
Beth a két ismerősére nézett, komoly arckifejezésük azonban nem sok jót ígért. Aztán mindannyian előhúzták a késüket. Fémes süvítéssel őt fekete tőr húzódott ki a hüvelyből. Beth riadtan hátrálni kezdett, mellkasát karjaival takarta el. Nekiütközött háttal a falnak, és már majdnem segítségért kiáltott, amikor a harcosok félkörívben térdre ereszkedtek előtte. Egyetlen mozdulattal, mintha az egészet előre begyakorolták volna, a tőrt a földbe állították a lába elé, és fejet hajtottak. A csattanás, amikor a kések a fapadlóba álltak, egyszerre hangzott eskünek és csatakiáltásnak. A nyelük sokáig remegett még. A zene tovább szólt. Úgy tűnt, valami válaszra várnak.
– Aha, köszönöm – felelte Beth zavartan.
A férfiak felemelték a fejüket. Szigorú arcukon hódolat látszott. Még a sebhelyes szemében is tisztelet csillogott.
Ekkor belépett Wrath egy csokoládéöntetes flakonnal a kezében.
– A szalonna azonnal jön – mondta, és elmosolyodott. – Hé, látom kedvelnek.
– Hál' istennek – motyogta Beth, és a késekre nézett.