Elizabeth Pleinsworth személy
Idézetek
– Miss Wynter azt mondja, az istállónál vár minket – jelentette be a szobába rontó Frances.
– Az istállónál? – ismételte a szót Elizabeth kérdőn. – Hiszen nem lovagolunk.
Frances vállat vont.
– Azt mondta, az istállónál.
Harriet boldogan felkiáltott.
– Lehet, hogy belehabarodott az egyik istállófiúba!
– Ó, az ég szerelmére! – csattant fel Elizabeth. – Istállófiúba? Valóban?
– El kell ismerned, az nagyon izgalmas volna.
– Kinek? Miss Wynternek nem. Szerintem egyik istállófiú sem tud olvasni.
– A szerelem vak – jegyezte meg Harriet.
– De nem írástudatlan – riposztolt Elizabeth.
62. oldal
– Életem legszebb órái közül néhányat e három hölggyel töltöttem el – közölte Daniel.
– Ha jól tudom, ma kilenc órát utazunk – jegyezte meg Hugh kissé közönyösen.
– Nagyon kellemes kilenc óra lesz – mondta Daniel, közelebb hajolva. – De ha adhatok egy jó tanácsot – súgta –, ne próbáld követni szóról szóra, amit mondanak. Még elkap a szédülés.
[…]
Hugh csak bámult. Mintha tizenhat különböző beszélgetés zajlott volna egyszerre. Mindössze három résztvevővel.
182-183., 185. oldal
– Nem, nem, nem, Miss Wynter! – kiáltott fel Harriet. – Ön egyáltalán nem tűnik
feldúltnak.
– Valóban nem vagyok az – ismerte el Anne. – A lány egy kicsit mulya. Szerintem a gonosz királynénak örülnie kéne, hogy végre megszabadul tőle.
Harriet nagyon elgyötört sóhajt hallatott.
– Meglehet, a gonosz királyné nem tekinti a lányát mulyának.
– Szerintem nem mulya – csacsogott közbe Elizabeth.
– Persze, mert te játszod a lányt – közölte Harriet.
– Tudom! Egész nap az ő szövegét olvastam. Nem mulya. Igazi idióta.
166. oldal
– Mi történt az arcoddal? – kérdezte Harriet.
– Egy kis félreértés – felelte Daniel könnyed hangon; közben arra gondolt, vajon mikor gyógyulnak be a horzsolásai. Nem tartotta magát különösen hiúnak, de a folytonos kérdéseket meglehetősen fárasztónak találta.
– Félreértés? – ismételte Elizabeth kérdőn. – Egy üllővel vagy kalapáccsal?
– Ó, hagyd már abba! – korholta Harriet. – Szerintem remekül néz ki, majd' kicsattan az egészségtől.
– Mintha egy üllő csattant volna neki.
60-61. oldal
– Mindig emlékezni fogunk rá, hogy itt voltunk együtt, amikor ezt kigondoltuk – folytatta Harriet.
– Írhatnád úgy, hogy rám hasonlítson – szólt Frances reménykedőn.
– Nem, nem – legyintett Harriet. – Most már túl késő megváltoztatni. A fejemben már összeállt a kép. Az új karakter úgy fog kinézni, mint Sarah. Lássuk csak… – hevesen körmölni kezdett. – „Dús, sötét haj, éppen csak göndörödő.”
– Sötét szempár, mély tekintet – szólt közbe Frances pihegve. – Muszáj mély tekintetnek lennie.
– Az őrület halvány jeleivel – szólt Elizabeth.
Sarah hirtelen megfordult, szembenézett vele.
– Csak hozzáteszem a részemet – méltatlankodott Elizabeth.
34. oldal