Elizabeth Bennet személy
1 hozzászólásIdézetek
Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele, s minden nap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak.
122. oldal
– Drága húgocskám, beszélj végre komolyan! Ilyen fontos dolgot nem szabad tréfával elütni. Mondj el mindent, amit tudnom kell, mégpedig rögtön. Mondd meg, mióta vagy szerelmes belé?
– Olyan lassan jött rám ez a szerelem, hogy azt sem tudom, mikor kezdődött. De talán onnan lehet keltezni, amikor megpillantottam az ő gyönyörű pemberleyi birtokát.
– Emlékszem, Mr. Darcy, ön egyszer azt mondta, hogy nagyon nehezen tud megbocsátani, s ha felkeltik haragját, az nem egykönnyen lohad le. Ezek után felteszem, hogy nagyon vigyáz, nehogy bárkire megharagudjon.
– Nagyon vigyázok – felelte Darcy szilárd hangon.
– És sohasem hagyja, hogy az előítélet elvakítsa?
– Remélem, soha.
– Azoknak, akik sohasem változtatják véleményüket, különösen vigyázniuk kell, hogy már kezdetben helyesen ítéljenek.
– Szabad kérdeznem, mire irányul ez a kérdezősködés?
– Csak az ön jellemének felderítésére – felelte Elizabeth, és könnyebb hangot igyekezett megütni. Próbálom világosabban kirajzolni.
– És sikerül?
Elizabeth fejét csóválta.
– Egyáltalán nem. Annyira eltérő véleményeket hallok önről, hogy teljesen megzavarodtam.
– El tudom képzelni – felelte Darcy komolyan –, hogy különböző emberek egészen másképp ítélnek meg engem. Jobban tenné, Miss Bennet, ha nem a jelen pillanatban rajzolná meg jellememet, mert joggal tarthatok attól, hogy az eredmény egyikünk szempontjából se volna kedvező.
– De ha most nem rögzítem meg a képmását, más alkalom talán sohasem kínálkozik.
– Nem akarom magát semmiféle örömtől megfosztani – felelte Darcy hidegen.
85-86. oldal, 18. fejezet
– Hogyan kezdődött az egész? – kérdezte. – Azt értem, hogy minden simán ment, mihelyt egyszer elkezdte; de mi indíthatta a dolgot?
– Nem tudnám megnevezni az órát, a helyet, a pillantást, a szót, ami az egészet okozta. Olyan régen történt, és mire észrevettem, már benne voltam nyakig.
– Emlékszem a szépségemnek eleinte sikeresen ellenállt, ami pedig a modoromat illeti – önnel legalábbis mindig szinte udvariatlanul viselkedtem, s ha szóltam is, legtöbbször azért tettem, hogy megbántsam. Legyen most őszinte, a szemtelenségemért szeretett meg?
– Nem, az élénk kedélyéért.
– Nyugodtan nevezheti szemtelenségnek, nagyon keveset különbözött attól.
329. oldal
– Hát Lydia mégis megesküszik – egy ilyen férfival!
– Igen, igen, mégis megesküszik, mást nem lehet tenni. De én két dologra vagyok kíváncsi: az egyik az, mennyi pénzt tett le a nagybátyátok, hogy ezt nyélbe üthesse; a másik pedig, hogyan fogom neki valaha visszafizetni.
– Pénzt! A bácsi! – kiáltotta Jane. – Hogy érti ezt, papa?
– Úgy értem, hogy épeszű ember nem venné feleségül Lydiát, ha csak azt ígérik neki, hogy halálomig száz fontot kap évente, halálom után meg ötvenet.
262. oldal, III. Könyv 7. fejezet
De ha a nőnek tetszik egy férfi, és nem is igyekszik ezt titkolni, a férfinak is rá kell jönnie.
6.fejezet