!

Elizabeth Bennet személy

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Julia Barrett: Önteltség és önámítás
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök!
Jane Austen: Pride and Prejudice
Stephenie Meyer: Eclipse
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Candace Bushnell: Carrie naplója
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben
Jo Baker: Longbourn árnyékában
Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval
Erin Butler: Mr. Darcy nyomában
Jane Austen: Jane Austen levelei
Nicola Yoon: Minden, minden
Helen Halstead: Mr. és Mrs. Darcy
Christopher Moore: Lestrapált lelkek
Sarah J. Maas: Catwoman: Soulstealer
April Floyd: Mr. Darcy's Debt
Hercz Júlia: Arany és Ónix
Victoria Connelly: Mr. Darcy örök
!

Elizabeth Bennet (Jennifer Ehle)

!

Elizabeth Bennet (Keira Knightley, 2005)

1 hozzászólás

Idézetek

>!
Molnár_Sarolta

– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · házasság · Mr. Bennet · Mr. Collins · Mrs. Bennet
>!
tataijucc

Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet
1 hozzászólás
>!
Molnár_Sarolta

– (…) csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.

319. oldal, Harmadik könyv - Tizenhatodik fejezet (Lazi, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · emlékezet · öröm
>!
wirag1

Hadd mondjam el, mi az életfilozófiám: csak úgy emlékezzünk a múltra, hogy örömet okozzon.

343. oldal (Alinea, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet
2 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ez hát a véleménye rólam! – kiáltotta Darcy, mialatt sebes léptekkel járta végig a szobát. – Ennyire becsül csak engem! Köszönöm, hogy mindezt kereken megmondta. Ha így tesznek mérlegre, valóban súlyosak a hibáim. De talán – tette hozzá, miközben megállt, és Elizabeth felé fordult – ezeket a vétkeket elnézte volna nekem, ha nem sértem meg büszkeségét azzal, hogy becsületesen bevallom aggályaimat, amelyek miatt hosszú ideig nem bírtam komoly elhatározásra jutni. Tartózkodott volna az ilyen keserű vádaktól, ha én gondosan eltitkolom vívódásomat, és abba a hitbe ringatom kegyedet, hogy engem a feltétlen, semmitől nem korlátozott szerelem vezérel, amelyet az ész szava és minden más megfontolás egyaránt támogat. De én irtózom mindenféle alakoskodástól. Az érzéseket, melyekről szóltam önnek, nem szégyellem – ezek természetes és jogos érzések. Talán azt várta tőlem, hogy örvendjek az alacsony rangú rokonságának? Gratuláljak magamnak, hogy olyan családdal kerülhetek rokoni kapcsolatba, amely társadalmilag annyira alattam áll?
Elizabeth érezte, hogy egyre jobban elfutja a harag; de végső erőfeszítéssel igyekezett megőrizni önuralmát, amikor így válaszolt:
– Téved, Mr. Darcy, ha azt hiszi, hogy vallomásának a módja befolyásolt engem, legfeljebb annyiban, hogy nem kellett olyan kíméletes formában visszautasítanom, mintha úribb módon viselkedett volna irányomban.
Elizabeth látta, hogy Darcy összerezzen, de mivel a fiatalember nem szólt semmit, így folytatta:
– Ajánlatát semmiképpen nem öltöztethette volna olyan szavakba, hogy én kísértésbe essem elfogadni.
Darcy arca ismét megdöbbenést árult el, s olyan tekintettel pillantott Elizára, melyben a hitetlenség sértődéssel vegyült. De a lány folytatta:
– Ismeretségünk legelejétől, mondhatnám, az első pillanattól fogva viselkedése azt a szilárd hitet ébresztette bennem, hogy ön gőgös, öntelt ember, aki önző módon semmibe sem veszi mások érzéseit: ez volt kedvezőtlen véleményem alapja, amelyre a későbbi események folytán engesztelhetetlen ellenszenv épült; s alig ismertem egy hónapja, máris úgy éreztem, hogy ön az utolsó férfi a világon, akihez valaha feleségül tudnék menni.
– Éppen elég, amit mondott, Miss Bennet. Tökéletesen értem az érzelmeit, s most csak szégyenkezhetem amiatt, amit én éreztem. Bocsássa meg, hogy annyi idejét igénybe vettem, és engedje meg, hogy a legjobb egészséget és sok boldogságot kívánjak magának. E szavakkal sietve távozott a szobából, s Elizabeth hallotta, hogy a következő pillanatban kinyitja a kaput, és elhagyja a házat.

225-226. oldal, Második könyv, Európa

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Mr. Fitzwilliam Darcy
13 hozzászólás
>!
Dolly_Molloy

Hiszen a szerelem lényege, hogy udvariatlanná tesz mindenki más iránt!

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · szerelem
Hirdetés
>!
Aurore

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Gyere ide, gyermekem – mondta Mr. Bennet, mikor leánya megjelent. – Fontos ügyben hívattalak. Úgy hallom, Mr. Collins megkérte a kezedet. Igaz ez? – Elizabeth azt felelte, hogy igaz.
– Helyes… és te visszautasítottad ajánlatát?
– Igen, papa.
– Eddig rendben is volnánk, most jön a lényeg. Anyád azt kívánja, hogy menj hozzá. Így van ez, Mrs. Bennet?
– Így van… Máskülönben sose kerüljön a szemem elé!
– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.

101. oldal, I. könyv - 20. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Mr. Bennet · Mr. Collins · Mrs. Bennet
>!
sztimi53 P

– Miss Eliza Benett megveti a kártyát – jegyezte meg Miss Bingley. – Igazi könyvmoly, az olvasás az egyetlen öröme

45. oldal, Első könyv (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: Caroline Bingley · Elizabeth Bennet · könyvmoly
>!
liliomszál

     – Lizzy – mondta Mr. Bennet –, én már megadtam neki a beleegyezésem. Mr. Darcy olyan ember, akitől semmit sem mernék megtagadni, ha ő leereszkedik, hogy kérjen.

326. oldal, Harmadik könyv, Tizenhetedik fejezet (Lazi)

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Mr. Bennet · Mr. Fitzwilliam Darcy
>!
lupi4

– (…) Gyakran előfordul, hogy teljesítjük olyan ember kérését, akit szeretünk, s nem várunk arra, hogy érvekkel győzzön meg.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet