Eliza Reed személy

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Idézetek

t_ildiko P>!

– Én azt hiszem, Georgiana, hogy nálad hiúbb és lehetetlenebb lényt még nem hordott hátán a föld. Neked még arra sem volt jogod, hogy megszülessél, mert semmi jóra nem használod fel az életedet. Ahelyett, hogy úgy élnél magadban, ahogyan egy értelmes lénynek élnie kell, gyöngeségeddel mindig valaki másnak az erejébe próbálsz kapaszkodni. És ha történetesen nem akad senki, aki hajlandó egy ilyen felpuffadt, kövér, haszontalan senkit a nyakába akasztani, akkor bőgsz, hogy téged mindenki elhanyagol, veled mindenki rosszul bánik. Mert ha az élet nem csupa szín és változatosság, akkor te börtönnek érzed a világot. Te csak akkor élsz, ha udvarlók tömege rajong körül, ha hízelegnek, hódolnak neked, ha zene szól, ha táncolhatsz, ha társaság van körülötted, máskülönben meghalsz az unalomtól. Miért nem találsz ki valamit, hogy függetleníthesd magad mindenki mástól, és megállhass a magad lábán? Miért nem osztod be a napjaidat, mint ahogyan én beosztom? Szabd ki minden órának a tennivalóját, egyetlen negyedórát se hagyjál kihasználatlanul, mit negyedórát, tíz percet se, ötöt se! Módszeresen, rendszeresen foglald el magad, akkor nem fogsz unatkozni, észre sem veszed majd, úgy fognak repülni a napok, és nem kell másokat lesned, hogy az unalomtól megszabadítsanak. Nem szorulsz rá senkire, nem kell részvétet, elnézést koldulnod; úgy élsz, ahogyan egy önálló embernek élnie kell. Fogadd meg első és utolsó tanácsomat, akkor bármi történik is, énrám sem lesz szükséged. Ha tanácsomat nem fogadod meg, és ezután is úgy élsz, ahogyan idáig éltél: lustálkodva, panaszkodva, sóhajtozva – magadra vess. Akkor csak viseld el a saját ostobaságod következményeit, bármilyen elviselhetetlennek látszanak is. Jól figyelj arra, amit most mondok, mert bár nem ismétlem többször, ennek értelmében fogok cselekedni. Ha anyánk meghal, én mosom kezeimet, semmi közöm többé hozzád. Azon a napon, amelyen anyánkat örök nyugalomra helyezzük a gatesheadi templom kriptájában, a mi útjaink úgy szétválnak, mint hogyha nem ismertük volna egymást. Ne hidd, hogy mert véletlenül testvérek vagyunk, eltűröm, hogy a legcsekélyebb igényt is támaszd velem szemben. Annyit mondhatok neked, hogy ha az egész emberi nem elpusztulna, csak mi ketten maradnánk életben, akkor is hátat fordítanék neked.

222-223. oldal (Európa, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: Eliza Reed · Georgiana Reed