Eliot Cardale (Eli) személy

57-58. oldal

– „Időt kell szánnod a fontos dolgokra – idézte –, azokra, amelyek meghatároznak téged: a szenvedélyedre, a fejlődésedre, a tolladra. Vedd a kezedbe, és írd a saját történetedet.”
Eli felvonta a szemöldökét, egy hosszúra nyúló pillanatig csak bámulta Victort.
– Ez borzalmas.

15. oldal

91. oldal, 17. fejezet (Fumax Kiadó, 2018)

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Csak próbállak megvédeni – mondta Eli, félredobva a használt patront.
– Én hősöm – morogta Victor az orra alatt. – De most már húzz a picsába.

102. oldal

De ha belőlem hiányzik valami, akkor belőled is. Az élet a kompromisszumokról szól. Vagy azt hitted, csak azért, mert Isten kezébe helyezted a sorsod, Ő majd visszaad mindent, ami voltál, és még többet is?

Victor rengeteg mindenen elcsodálkozott. Elcsodálkozott saját magán (vajon sérült, vagy különleges, jobb vagy rosszabb a többieknél), és elcsodálkozott a többi emberen (vajon tényleg mind olyan ostobák, amilyennek tűntek). Elcsodálkozott Angie-n – mi történne, ha bevallaná neki, hogyan érzett iránta, milyen lenne, ha őt választotta volna Eli helyett. Elcsodálkozott az életen, az embereken, a tudományon és a varázslaton, Istenen, és azon, hogy hisz-e egyáltalán bármelyikben.

30. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

98. oldal, 19. fejezet - Tíz évvel korábban - Lockland Egyetem

„I mean,” said Victor, „you could pick any name. Why pick Ever?”
„Why not?”
„No,” said Victor, waving his drink. „No, Eli. You don't do anything like that.”
„Like what?”
„Without thinking. You had to have a reason.”
„How do you know?”
„Because I know you. I see you.”
Eli drew his fingers through a ring of water on the table. „I don't want to be forgotten.”
[…]
„Tell you what,” said Victor. „You remember me, and I'll remember you, and that way we won't be forgotten.”
„That's shit logic, Vic.”
„It's perfect.”
„And what happens when we're dead?”
„We won't die, then.”
„You make cheating death sound so simple.”
„We do seem awfully good at it,” said Victor cheerfully. He lifted his glass. „To never dying.”
Eli lifted his. „To being remembered.”
Their glasses clinked as Eli added, „Forever.”

Az elmélet összeállt. Összeállt és egyszerű volt és elegáns és Victor utálta érte, kiváltképp, mert neki kellett volna először észrevennie, neki kellett volna felállítania ezt a hipotézist. Az adrenalin az ő kutatási témája volt. Az egyetlen különbség köztük, hogy ő az átmenetileg megnövekedett adrenalintermelést tanulmányozta, Eli pedig odáig merészkedett, hogy felvesse egy visszafordíthatatlan eltolódás lehetőségét. Forrt benne a düh, de mivel a düh terméketlen érzés, átalakította magában pragmatizmussá, miközben a hibát kereste Eli elméletében.

47-48. oldal