Elio személy
Idézetek
Olyan akartam lenni, mint ő? Vagy egyenesen ő maga akartam lenni? Vagy azt akartam, hogy az enyém legyen? Vagy az „olyan”, az „ő maga” és az „enyém” egyszerűen értelmezhetetlen szavak a vágy kuszaságában, ahol megérinteni valakit és azzá válni, akit megérinteni vágyom, valójában egy és ugyanazon dolog, csupán két partja annak a folyónak , ami az „én”-től folyik a „te” felé, majd vissza, és ebben a végtelen körforgásban a szív kamrái valami, a vágy süllyesztőiéhez, az einsteini féreglyukakéhoz és a személyiségének nevezett duplafenekű fiókéhoz hasonló, szédítő logika szerint működnek, amelynek értelmében a valódi és vágyott életünk közötti, az önmagunk és a vágyott másik közötti legrövidebb út leginkább M. C. Escher kényes kegyetlenséggel megtervezett, kifacsarodó lépcsőházaihoz hasonlít?
84. oldal
– Sosem bocsátottál meg nekem, ugye?
– Megbocsátani? Nem volt mit megbocsátanom. Ha bármit is érzek ezzel kapcsolatban, az a hála. Csak a jóra emlékszem.
Sokszor hallottam már ezt a mondatot különféle filmszereplők szájából. Úgy tűnt, elhiszik.
283. oldal, 4. rész - Szellemhelyek
Aztán eszembe jutott, hogy ezzel az erővel akár magamat is megölhetném, vagy legalább megsebesíthetném olyan súlyosan, hogy rájöjjön belőle, miért tettem.
55. oldal
– Nem is tudom… – felelte, így próbálva időt nyerni, vagy akár teljes egészében kibújni a válaszadás alól. – Aki sokat olvas, rendszerint rejtőzködik. Elrejti önmagát. A rejtőzködők pedig ritkán vannak jóban magukkal.
142. oldal