Elide Lochan személy

– Élj, Elide! – mondta a boszorkány, mielőtt ismét kivonult volna a teremből. – Élj!

420. oldal, 117. fejezet (2. kötet)

Már évek óta szellemként élt, a szíve teli volt elfeledett halottakkal.

356. oldal

– Választhatsz, boszorkányivadék! Kék vagy vörös.
– Micsoda?
– A véred kéken vagy vörösen folyik? Te döntesz. Ha kék, akkor én ítélkezem feletted. […]
– Miért tennél ilyen ajánlatot?
[…]
– Mert megtehetem.

274. oldal

– Fizetek Ombrielnek, hogy mossa ki a ruhádat ma este.
– Nincs más, amit felvehetek.
– Aludhatsz ruha nélkül is.
Az óvatosságot felváltotta a döbbenet.
– Itt? Veled?
Lorcan legszívesebben a szemét forgatta volna, de megállta.
– És mi van a te ruháiddal? – bukott ki a lányból.
– Mi van velük?
– Te is piszkos vagy.
– Várhatok holnap estig. – A lány valószínűleg felkéredzkedne egy kocsira, ha ő itt meztelenkedne…
– Miért csak én legyek meztelen? A tervünk szempontjából nem lenne jobb, ha mind a ketten egyszerre élnénk a lehetőséggel?
– Te nagyon fiatal vagy – mondta Lorcan óvatosan. – Én viszont nagyon öreg.
– Milyen öreg?
A lány még soha nem kérdezett rá.
– Öreg.
[…]
– A test az test. Te is éppolyan büdös vagy, mint én. Aludj kint, ha nem akarsz mosakodni!
A lány próbára teszi, nem vágy vagy logika vezérli, hanem csak kíváncsi, hallgat-e rá. Arra vajon ki irányít. […] Gondolja csak azt, hogy ő irányít! Halványan elmosolyodott.
– Megegyeztünk – visszhangozta ő is korábbi mondatát.

304. oldal

– Előbb ki kell kérdeznünk – szólalt meg Rowan. – Derítsük ki, mit tud!
– Rendben – felelte Elide. – De amikor eljön az idő, ne húzzátok el!
– Ne húzzuk el – gondolkozott Fenrys hangosan –, de fájdalmas azért lehet?

You make me want to live, Rowan.
He wondered if Elide Lochan had somehow made Lorcan want to do the same.

547. oldal

– Büszkén viselem majd életem minden egyes nyomorult napján – lehelte a hajába. Amikor végül letette, mosolya eltűnt. Helyette végtelen gyengédség rajzolódott ki az arcára, ahogy hátrasimította Elide haját, és a füle mögé tűrt egy tincset. – Feleségül veszlek, Elide Lochan. És büszkén nevezem majd magam Lord Lorcan Lochannek, még akkor is, ha az egész királyság röhögésben tör is ki, amikor meghallja. – Gyengéden, szeretetteljesen megcsókolta. – És miután összeházasodtunk – suttogta – összekötöm az életemet a tiéddel. Hogy soha, egyetlen napot se kelljen egymás nélkül töltenünk. Hogy soha, de soha többé ne legyünk egyedül.
Elide a kezébe temette az arcát, és zokogott, hogy Lorcan így felajánlotta a szívét, hogy lemondana a halhatatlanságáról érte. Értük.

II. kötet, 117. fejezet, 422 - 423. oldal

– Ne szórakozz velem!
– Mert különben? […] – Meg akarsz ölni? Akkor biztos nem fogok tudni több kérdésedre válaszolni.

299. oldal