Elide Lochan személy
Idézetek
Elide szája remegett, ahogy igyekezett elfojtani a nevetését.
– Csak az, hogy… Perranth úrnője vagyok. Ha elveszel feleségül, fel kell venned a családnevemet.
Lorcan pislogott.
Elide tovább nevetett.
– Lord Lorcan Lochan?
Tényleg nevetségesen hangzott így kimondva.
Lorcan megint pislogott, majd hahotázni kezdett.
II. kötet, 117. fejezet, 422. oldal
– Megígértem, hogy megvédelek, és nem szegem meg az ígéretem, Elide.
A lány próbált elhúzódni, de ő még erősebben fogta, kényszerítette, hogy nézzen a szemébe.
– Utánad megyek, bárhova kerülsz is – esküdött meg neki.
Elide nagyot nyelt.
– Megígérem – suttogta Lorcan.
528. oldal
– Kérd, hogy maradjak itt! – mondta Lorcan felelet helyett.
Elide szíve hevesebben dobogott.
– Maradj itt! – suttogta.
Fény, olyan gyönyörű fény lobbant a hím sötét szemében.
– Kérd, hogy menjek veled Perranthba!
Elide hangja elcsuklott, de nagy nehezen csak kinyögte:
– Gyere velem Perranthba!
Lorcan bólintott, mintegy válaszképp, és Elide még életében nem látott szebbet a mosolyánál.
– Kérd, hogy vegyelek feleségül!
Elide ekkor sírni kezdett, pedig közben nevetett.
– Elveszel feleségül, Lorcan Salvaterre?
Lorcan erre a karjába kapta, és csókokkal borította Elide arcát. Mintha valami végső, leláncolt része végre felszabadult volna.
II. kötet, 117. fejezet, 421-422. oldal
Aedion szemöldökét felhúzva a köveket csúfító fekete foltra nézett.
– Letakarjuk szőnyeggel – magyarázta Aelin.
Lysandra felnevetett.
– Remélem, valami giccsessel!
– Rózsaszínben és lilában gondolkozom. Virágokkal hímezve. Erawan imádta volna.
A hím tündérek tátott szájjal néztek rá, Ren pedig pislogott. Elide a nyakát behúzva kuncogott.
