életszínvonal fogalom
Idézetek
Az egyik kapun benyitott; szerencsére nyitva találta. Benyomta a kaput és bekukucskált. A földön egy étellel megrakott kis fémtálat látott. Megnézte közelebbről – rizs volt, fehér rizs húsdarabokkal összekeverve. Kim doktornő nem emlékezett arra, hogy mikor látott utoljára egy egész tányér tiszta, hántolt fehér rizst. Mit keresett ott egy tál rizs lerakva a földre? Egyetlen pillanattal azután, hogy rájött, már hallotta is a kutyaugatást.
Egészen addig a pillanatig reménykedett, hogy Kína is csak ugyanolyan szegény ország lesz, mint Észak-Korea. Még mindig szerette volna hinni, hogy az ő országa a legjobb hely a világon. […] Most viszont nem tagadhatta le a nyíltan az arcába zúduló igazságot: Kínában a kutyáknak is jobb sora van, mint egy orvosnak Észak-Koreában.
272. oldal
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól 94% Hétköznapi élet Észak-Koreában
A csoportnarcizmus táplálása ugyanakkor szociális léptékben számolva igen kevéssé költséges befektetés, igazság szerint lényegében semmibe sem kerül, ha az életszínvonal emelése egyéb formáinak társadalmi költségével vetjük össze. A társadalomnak csupán a narcizmust tápláló jelszavakat megfogalmazó ideológusokat kell megfizetnie, ráadásul sokan közülük – tanárok, újságírók, miniszterek, professzorok – még ezt sem igénylik, legalábbis a pénzt nem. Jutalmukat az elégedettség és büszkeség tudata jelenti, amely azáltal tölti el őket, hogy ilyen nemes célt szolgálhatnak, amivel mellesleg saját hírnevüket is megalapozzák.
297. oldal
Ha tisztán anyagi szempontokat veszünk figyelembe – például a várható élettartamot, a gyermekhalandóságot és a kalóriabevitelt –, az átlagember életszínvonala szignifikánsan magasabb 2013-ban, mint 1913-ban volt, dacára annak, hogy az emberiség létszáma exponenciálisan növekszik.
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
A szocialista korban valójában mindvégig fontos politikai célnak számított az életszínvonal emelése.
185. oldal
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos 81% A Kádár-kor társadalma
Komoly gondot okozott az országnak a békés polgári életbe beilleszteni azt a rengeteg fiatalembert, akik serdülőkoruk óta csak a háborúzást és az öldöklést tanulták. Hasonlóan az idősebb franciákhoz, akik szeretettel és aggodalommal figyelték, az FFI (Forces Francaises de l’Intérieur) féktelen ifjait, hasonlóan az amerikai pszichiáterekhez, akik gyanakodva méregették saját hadseregük hazatérő ejtőernyőseit és vadászpilótáit, mivel az egykori hősök megmagyarázhatatlan erőszaktetteitől és lelkibeteg anarchizmusától rettegtek, Izrael polgárai szintén szorongva fürkészték Jeruzsálem védőinek meg a Negev-sivatag győzteseinek arcán a veszélyesség esetleges jeleit. Egy újszülött államnak, amely egy élet-halál háborút követő káosszal küszködik, amelyet újabb és újabb hullámokban özönlenek el az Európából, Észak-Afrikából meg Ázsiából érkező bevándorlók, mégpedig végletesen eltérő kultúrájú és életszínvonalú bevándorlók, közülük sokan a koncentrációs táborokban töltött évektől testileg, lelkileg leromlott állapotban –, egy ilyen államnak a legfőbb vágya természetes a stabilitás. A stabilitás pedig megköveteli, hogy minél hatalmasabb területeket hódítsanak vissza a sivatagtól a mezőgazdaságnak, hogy új gyárakat építsenek, a régieket meg korszerűsítsék. Hogy kevesebbet énekeljenek és többet dolgozzanak, hogy halványodjon a dicsőség, és másfajta, talán nehezebb áldozatokat hozzanak meg. Továbbra is kérdés, mennyire lesz kedvükre való a hét esztendeig fegyvert viselő, vasállú fiatalembereknek, hogy megműveljék a meghódított földet, és működtessék az életük árán megvédett gépeket.
13. oldal
Irwin Shaw – Robert Capa: Izraeli riportok 85% Robert Capa 94 fotójával
[…] Az agyafúrtak tíz embernek való haszonra is szert tehetnek, míg az ostobáknak annyijuk sem marad, mint amennyi eredeti tőkéjük /pen/ volt. Ha tehát az uralkodó nem képes rendet teremteni /a haszonszerzések dolgában/, akkor az emberek életszínvonala /seng/ százszorosan is különbözhet egymástól.
231. oldal, Szemelvények más legista művekből - Kuan-ci (Kriterion, 1988)
Pászka Imre (szerk.): A bölcsesség útja Ókori kínai gondolkodók írásaiból
Ma már természetes, hogy a feleség is munkába jár. Sőt, ennél sokkal több: szükségszerűség. A családok gazdasági helyzete ugyanis oly mértékben változott, hogy az apa a fizetéséből képtelen volna eltartani a hozzátartozóit (itt természetesen nem a kirívóan jól kereső apákról van szó, hanem az átlagról!). Innen nézve: hazánk életszínvonala még mindig nem érte el az 1939-es mutatókat! A munkáltatók ugyanis igazodtak az emancipáció követelményeihez, és ma már két embernek (férj és feleség) adnak akkora bért, ami elegendő a család megélhetéséhez (kéretik a sorok mögül kiérezni a keserű iróniát!).
111-112. oldal (Szabad Föld, 2003)