Elena Michaels személy
Idézetek
Muszáj lesz.
Egész éjjel küzdöttem ellene, de sajnos nem nyerhetek. Az ellenkezés éppoly hiábavaló, mint a nőé, aki az első gyötrelmes fájások után úgy dönt, most mégsem akar szülni.
7. oldal
Tudtam, hogy szeretne még valami mást is mondani, szívesen bemondana egy „hívj fel, különben” parancsot, de nem tehette. Megegyeztünk. Nem jöhet ide, és a többieket sem küldheti el hozzám. Visszafojtottam az ingert, hogy ráöltsem a nyelvem a rögzítőre. Ná-ná-ná-ná-ná, nem tudsz elkapni! A felnőtté válást néha igencsak felértékelik.
38. oldal
– Futni szeretnék – mondta gyengéden.
Egy pillanatig szóhoz sem jutottam, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, és vártam a csattanóra.
– Futni? – ismételtem meg.
– Ha nem vagy túl fáradt.
– Még van mit kiadni magadból?
– Nincs. Csak futni szeretnék. Csinálni valamit. Valamit veled.
233. oldal
Megrezzentem, és láttam, hogy Clay vigyorog felettem. Víz csöpögött a kezéről, és az alkarján is az csillogott. Még mindig meztelen volt, előző éjjel nem foglalkoztunk azzal, hogy visszamenjünk a ruhánkért, egyrészt, mert nem is tudtuk biztosan, hol hagytuk, még kevésbé pedig azt, hogy még viselhető állapotban vannak-e.
– Engem keresel? – kérdezte, ahogy lehuppant mellém.
– Már azt hittem, hogy elkapott az a vadkutyafalka!
– Mintha aggódtál volna.
– Aggódtam is. Isten tudja, miféle gyomorrontásuk lenne tőled szegényeknek!
Felnevetett, négykézlábra támaszkodva visszanyomott a földre, és csókolni kezdett.
237. oldal
– Ne kéresd már magad, Elena! Nem harap! Fogd a tűt, és láss neki! Ne is gondolj bele! Csak igyekezz lehetőleg egyenes vonalban csinálni!
– Egyszerűnek hangzik, de soha nem láttad a technikaórán beadott munkáimat!
– Nem, de volt szerencsém megtapasztalni a hajvágásodat! Ahogy mondtam, próbálj egyenes vonalat húzni!
– Mindig egyenesen vágtam le a hajad!
– Ha a fejemet egy bizonyos szögben tartottam, akkor valóban tökéletesen egyenes volt!
– Vigyázz! Nálam van a tű!
– Akkor, ha eléggé feldühítelek, belém szúrod, és hozzálátsz végre, mielőtt elvérzek?
288. oldal
– […] Összezavarodtam. Nem találom önmagam.
– De hol? A házban? Egy rakás tégla és habarcs közt?
– Azon a helyen – feleltem fogcsikorgatva. – Abban a világban, és mindenben, ami hozzá tartozik, téged is beleértve! Nem akarom, hogy ez történjen, de ha ott vagyok, nem tudok ellenállni. A hely átveszi a hatalmat felettem.
Harsányan felnevetett.
– Marhaság! Nincs semmi ebben a világban, vagy akármelyik másikban sem, amivel te ne vennéd fel a harcot! Tudod, mi az a bűbájos varázslat, amivel az a hely levesz a lábadról? Boldoggá tesz! Persze, te ezt nem ismered be, mert számodra az egyetlen elfogadható boldogság csak a „normális” világban válhat valóra, „normális” barátok és egy „normális” férfi mellett! Kötelességednek érzed, és úgy döntöttél, ebben az életben teszed magad boldoggá, még akkor is, ha beledöglesz!
387-388. oldal