Eleanor Douglas személy

    – Hív a barátnőd? – érdeklődött Josh. – Park a Nagy Vörössel randizik.
    – Ő nem a… – Park azon kapta magát, hogy ökölbe szorított kézzel ordít. – Ha még egyszer meghallom, hogy így nevezed, megöllek. Szó szerint megöllek. Ha életem hátralévő részére börtönbe kerülök, és anyu szíve ettől megszakad, akkor is megöllek. Meg. Foglak. Ölni.

108. oldal, 19 (Scolar, 2014)

–Viccelsz? Tina egy szörnyeteg. Ő lenne a végeredmény, ha az ördög és a gonosz boszorkány összeházasodna, és az ivadékukat megforgatnák egy tál aprított gonoszságban.

Eleanor nem akart egy E. E. Cummings-kötet fölött huzakodni, mintha az az utolsó Én Kicsi Pónim lenne a boltban.

37. oldal (Scolar, 2014)

Minden közhely, amellyel valaha Clint Eastwood szemét leírták, érvényes volt Eleanoréra is.

63. oldal (Scolar, 2014)

"- Mit akarsz megmutatni?
– Valójában semmit. Csak kettesben akarok lenni veled egy percig.
[…]
– Most komolyan? Ez nagyon béna volt.
– Tudom – fordult felé Park. – Legközelebb csak annyit mondok? „Eleanor, kövess ebben a sötét fasorban, meg akarlak csókolni.”
[…] – Legközelebb – folytatta – csak annyit mondok: „Eleanor, bújj be velem ezek mögé a bokrok mögé, mert megőrülök, ha nem csókollak meg.”
[…]
– Csak annyit mondok: „Eleanor, kövess engem ebbe a nyúlüregbe…”

174-175. oldal, 28. fejezet, Park

[…] rajtad kívül még sosem hiányzott nekem senki igazán.
    – De most már nem hiányzom neked – állapította meg Eleanor. – Állandóan együtt vagyunk.
    – Viccelsz? Állandóan hiányzol.

240. oldal, 39 (Scolar, 2014)

    Már nem próbálta felidézni.
    A lány csak akkor tért vissza, amikor kedve tartotta, álmokban és hazugságokban és lerobbant déja vu-kben.

7. oldal

– Hah! – fortyant fel Eleanor. – Bár tejet innék, és bár itt volnál, hogy lásd, amint erre válaszul az orromon spriccel ki.

Néha úgy tűnt, mintha mindent el akarna rejteni, ami szép rajta. Mintha direkt csúnyának akarna tűnni.
[…]
Megértette, miért akar Eleanor annyira másnak látszani. Valamelyest. Azért van, mert tényleg más – mert nem fél más lenni. (Vagy talán mert attól még jobban fél, hogy olyan legyen, mint a többiek.)

225. oldal

Eleanor elképzelte Park apukáját, Tom Sellecket, amint begyömöszöli a saját porcelánlánykáját a golyóálló mellénye zsebébe, és kicsempészi Koreából.