Elain Archeron személy
Idézetek
– Tőlem van.
Azriel rezzenéstelen arccal fogadta a bejelentést, és nem is mosolygott, amikor kinyitotta az ajándékot.
– Madját kértem meg rá, hogy készítse el – magyarázta Elain. Azriel az egész család kedvenc gyógyítójának neve hallatán a homlokát ráncolta. – A port bármilyen italba bele lehet keverni.
Csend.
Elain az ajkába harapott és zavartan mosolygott.
– A fejfájás ellen, amit mi okozunk neked. Folyton a halántékodat dörzsölgeted miattunk.
Senki sem szólalt meg.
Azriel viszont kissé hátradöntötte a fejét és röhögött.
216. oldal
I repeated their names silently, over and over into the darkness. Rhysand. Mor. Cassian. Amren. Azriel. Elain. Nesta.
– Ha muszáj valakibe belekötnöd, akkor egyenrangú felet válassz – mondta Cassian Amrennek, és tovább tömte magába a sült csirkét.
– Sajnálnám azokat az egérkéket – dünnyögte Azriel.
Mor és Cassian akkorát röhögött, hogy Azriel elvörösödött. Elain hálásan mosolygott rá, Amren pedig csak nézett dühösen.
A nevetés és Elain csillogó szeme valahogy megvigasztalt.
Nem fogom engedni, hogy a szemében ez a fény újra kihunyjon.
– Amikor alszom – motyogta Elain –, akkor is hallom a szívedet a falakon keresztül. – Félrehajtotta a fejét, mintha a város nézegetésétől megértené a dolgot. – Te is hallod az enyémet?
Lucien nem volt benne biztos, hogy Elain vele beszélget, de mégis felelt:
– Nem, Elain.
Úgy tűnt, hogy Elain válla összeroskad.
– Senki nem hallja. Úgy tűnik, hogy senki nem figyel igazán rendesen.
293. oldal
– Tőlem van.
[…]
Elain az ajkába harapott és zavartan mosolygott.
– A fejfájás ellen, amit mi okozunk neked. Folyton a halántékodat dörzsölgeted miattunk.
Senki sem szólalt meg.
Azriel viszont kissé hátradöntötte a fejét és röhögött.
Még soha nem hallottam őt így, örömében nevetni. Cassian és Rhys is csatlakozott hozzá. A párom kivette Azriel kezéből az üvegcsét, hogy szemügyre vegye.
– Szuper – mondta Cassian.
Elain szégyenlősen mosolygott.
Azriel lassan annyira összeszedte magát, hogy köszönetet tudott mondani. Még soha nem láttam így csillogni mogyoróbarna szemét, a zöldes árnyalat úgy fénylett benne, mintha smaragdcsíkok lettek volna.
– Köszönöm. Nem is tudom, hogy tudtam eddig nélküle élni.
– Idióta – mondta Cassian, de nem hagyta abba a röhögést.
216. oldal
And it was Elain – Elain – who sighed and murmured, „I hope they all burn in hell.”
Nem rosszindulatból nem ajánlotta fel a segítségét, egyszerűen csak fel sem merült benne, hogy bepiszkíthatná a kezét.
He surveyed them all again—and held out his hand to Cassian. Cassian took it, and held out his other for Mor. Then Mor extended her other to Azriel. Azriel to Amren. Amren to Nesta. Nesta to Elain. And Elain to me. Until we were all linked, all bound together.
613. oldal, 69. fejezet (Bloomsbury, 2017)
