Éjúr személy

„Why don't I just go with Genya?”
There were a few low snickers.
„With the Tailor?” Sergei asked, looking aghast.
I glanced at Genya, who simply smiled and shook her head.
„She belongs with us,” protested Marie, and argument broke out all around us.
„She'll walk with me,” said a low voice, and the room went silent.

Kemény kiadás, 100. oldal vége

– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi.
– Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni.
– Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem.

84. oldal

Mindannyiunknak vannak titkai

60. oldal

A trónra emlékeztető székben ülő férfi azonban alig lehetett valamivel idősebb nálam. Éles metszésű, gyönyörű arca volt. Sűrű, fekete haja valósággal kiemelte kvarcként csillogó, tiszta, szürke szemét.

52. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Az Éjúr is ott ült közöttük. Észrevettem, hogy pontosan ugyanannyit kapott a húsból is, mint a többiek. Birodalmunk második leghatalmasabb embere ebben a pillanatban csak úgy ott ücsörgött a puszta földön, a katonái között.
Alighanem megérezhette a pillantásomat, mert felém fordult, és a szemembe nézett. A lángok fényében úgy ragyogott a szeme, mintha gránitból faragták volna. Elpirultam. A zavarom csak fokozódott, amikor a nagyúr felkelt, és mellém telepedett.

90. oldal

187. oldal

“Grisha can only use and alter what already exists. True creation is a different kind of power. Baghra called it ‘the making at the heart of the world.’”
“And you think that’s what the Darkling is after?”
“Maybe. I don’t know. We all have limits, and when we push them, we tire. But in the long term, using our power makes us stronger. It’s different when the Darkling calls the nichevo’ya. I think it costs him.” I described the strain that had shown on the Darkling’s face, his fatigue. “The power isn’t feeding him. It’s feeding on him.”

I walked to the side of the bed and smoothed my hand over the cool fabric of the pillow. It was good to know that some part of him was still human, that he laid his head down to rest at night like everyone else. But could I really sleep in his bed, beneath his roof?
With a start, I realized that the room smelled like him. I had never even noticed that he had a scent. I shut my eyes and breathed deeply. What was it? The crisp edge of a winter wind. Bare branches. The smell of absence, the smell of night.

– Tényleg azt hiszed, hogy kettőnk története máris véget ért?

235. oldal

Tátott szájjal meredtem rá.
– Te pénzért árultad el az Éjurat?
– Az árulás erős szónak tűnik. Hiszen alig ismertem a fickót.
– Te megvesztél – nyögtem ki.

85. oldal, 5. fejezet