Ehric személy
Idézetek
– Hol van a feszület?
Assail megrázta magát?
– Tessék?
– Maguk nem katolikusok?
Drága hölgyem, még csak nem is vagyunk emberek, gondolta.
– Nem, attól félek, nem.
Erre olyan átható tekintet nyársalta fel, mint egy lézersugár. Aztán Erichet és a testvérét.
– Ezen változtatni fogunk, ez Isten akarata.
9. fejezet, 129-130. oldal
Ha valaki ilyen beállítottságú volt, a legkevésbé sem számított rá, hogy egy nő a saját konyhájában fogja kasztrálni, ráadásul úgy, hogy csak kés sincs nála. És valószínűleg létrára kellene másznia, hogy elvégezze az előbb említett beavatkozást azon a bizonyos testrészén.
– Ne tátsátok a szátokat! – csattant fel Assail. – A végén még beül a volán mögé is!
130. oldal
– Akkor majd elintézem a varrnivalót.
– A ruháink kielégítő állapotban…
Ehric megköszörülte a torkát.
– Ami az illeti, nekem meglazult néhány gombom. És a golyóálló mellényen a tépőzár is…
Assail hátranézett a válla fölött, s kivillantotta a szemfogát az idiótára… természetesen úgy, hogy a nő nem láthatta.
[…]
Assail megrázta a fejét.
– Nem hiszem el, hogy magával alkudozom.
– És beleegyezik.
129. oldal
– Én fizetek. Megértette… Egy centet sem költhet.
[…]
– Akkor majd elintézem a varrnivalót.
– A ruháink kielégítő állapotban…
Ehric megköszörülte a torkát.
– Ami azt illeti, nekem meglazult néhány gombom. És a golyóálló mellényen a tépőzár
is…
Assail hátranézett a válla fölött, és kivillantotta a szemfogát az idiótára…
– Jézusisten! – hördült fel a másik fickó. – Mi a …
Assail minden józanságtól mentes dühében hatalmasat ordított, és ismét meghúzta a ravaszt.
Durr! Az újabb golyó a sofőrt intézte el, egyenesen a szeme közé fúródott, a teste pedig úgy dölt hátra, mint egy fél tégla.
Amikor az élettelen test lehullott a hóra, Ehric száraz hangon megjegyezte:
– Ugye tudod, hogy kikérdezhettük volna.
85. oldal
– Te leszel az első – mondta az egyik ikernek.
Erre a másik előrelépett.
– Motozz meg engem! A testvérem kissé ideges.
– Tessék? Lemaradtam volna az eligazításról, ahol téged neveztek ki főnöknek, k*csög? – Azzal intett Mr. Idegesnek, hogy lépjen elő, és végigtapogatta a testét. – Látod, ennyi volt. Akarsz egy nyalókát jutalmul? Most pedig te jössz, te kis követelőző. Gyere ide!
428. oldal
– Kérlek! Ne pazarold az időnket azzal, hogy úgy teszel, mintha nem tudnád, hogy az összes ember közül éppen te mit jelentesz neki.
61. oldal
Evale kíváncsian nézett rá, miközben rágott… mintha nem értené, mi ütött belé, de kedvelte és tisztelte annyira, hogy hagyja ilyen furcsán viselkedni. Azután még egy paprikát tett a szájába.
– Adj egyet nekem is! – kérte Ehric az asztal mellett ülve.
Evale megfordult, és átdobott egy szellemchilit a konyhán, pontosan beletalálva a testvére szájába.