egyház fogalom

Eric Knight: Légy hű magadhoz
William Golding: Beavatás
Esterházy Péter: Javított kiadás
Ildefonso Falcones: A tenger katedrálisa
William Wharton: Madárka
Irvine Welsh: Pornó
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Maurice Druon: Az országvesztő
Jókai Mór: Az arany ember
Mika Waltari: Mikael
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
A. S. Neill: Summerhill
Szepes Mária: A szerelem mágiája / A hűség mágiája
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. / Stop the World! I Want to Get Off
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Pázmány Péter: Pázmány Péter művei
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Böszörményi Gyula: Fiókszavak
Jókai Mór: A jövő század regénye
Agatha Christie: Zátonyok közt
Adrian Plass: Növekedésem kínjai
Will Durant: A gondolat hősei
Mika Waltari: Mikael Hakim I-II.
Mika Waltari: Johannesz ifjúsága
Benedek István: Az értelem dicsérete
M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz Erato – Szendvics vörös kaviárral
Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány
I. R. Grigulevics: Az inkvizíció története
Brian Bates: Az igazi Középfölde
Hermann Imre: Az antiszemitizmus lélektana
Benedek István: A tudás útja
Carol Natsis – Meryl Potter (szerk.): Misztikus történetek gyűjteménye
Magyar László András (szerk.): Pandaemonium
Thomas Bernhard: Kioltás
Peter Lauster: A társkapcsolat krízisei
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Száraz Miklós György – Tóth Zoltán: A bujaság története
Teréz anya: Az egyszerű ösvény
Thomas Bernhard: Beton
Thomas Bernhard: Egy okkal több
Luby Margit: Bábalelte babona
Ariana Franklin: A cambridge-i vérvád
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Olivier Clément: Taizé
J. Lee Grady: 10 hazugság, amit az egyház mond a nőknek
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Kulcsár Zsuzsanna: Inkvizíció és boszorkánypörök
Giordano Bruno: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról
Mikonya György: Rend a rendetlenségben
Varjassy Péter – Métneki Júlia: Egy vagy kettő?
II. János Pál: Familiaris consortio – A családi közösség
Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák
Erdő Péter: Egyházjog
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Umberto Eco: Ellenséget alkotni
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Clairvaux-i Szent Bernát: A megfontolásról
XVI. Benedek – Peter Seewald: A világ világossága
Faber Oszkár: A keresztényszocializmus
XVI. Benedek pápa: Verbum Domini
XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate
Csernai Zoltán (szerk.): A fekete sugár
Ellen G. White: A nagy küzdelem
Csaplár Vilmos: Az Isten
Alma Katsu: Halhatatlan
Zubánics László – Vargáné Katona Mária: Boszorkányok pedig nincsenek?!
Philip Yancey: Mire megyünk Istennel?
Spangel Péter: Isten bizalmasa
Végh Oszkár: Nyomdászat Magyarországon
I Millenari: Vatikáni szelek szárnyán
Charles Baudouin: Az önfegyelmezés művészete
Gyermek enciklopédia – A macskák
Tiffany Reisz: A szent
Magyar-Nagy Kata: Gondolkozzunk egy élhető jövőről
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz!
Walter Kasper: Luther Márton
Edward Rutherfurd: London
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Jim Cymbala – Dean Merrill: Többre lettél teremtve

Idézetek

Morpheus>!

(…) legyünk kíméletlenül őszinték és nyíltak még akkor is, ha ez esetleg azzal jár, hogy a társunk nem fog megérteni bennünket. Vállalni kell ezt a veszélyt, vállalni kell, hogy esetleg partnerünk nem ért velünk egyet. Azt is meg kell kockáztatni, hogy esetleg elveszítjük a szerelmét. Vállalni kell a rizikót, hogy nem felelünk meg társunk, a társadalom, az egyház, a politika vagy valamely filozófia elvárásainak. Meg kell tanulnunk kimondani, hogy mit szeretünk, és mit szeretnénk elkerülni, éspedig tisztán és egyértelműen.

183-184. oldal

Peter Lauster: A társkapcsolat krízisei Nem kell feltétlenül vesztesnek lenni

Kapcsolódó szócikkek: egyház · filozófia · megértés · őszinteség · politika · szerelem · társadalom · veszély
Lunemorte P>!

Az Egyház és az Állam? Ők aztán egy szót sem szólhatnak, amíg ifjak ezreit áldják meg, hogy gyilkolják egymást.

MARINA CVETAJEVA - Levél egy amazonhoz

Kapcsolódó szócikkek: egyház
mdiana>!

– Ezek a lények… ezek a démonok… bántják az embereket?
Cavanaugh atya homlokráncolva nézte.
– A tudatlanság korának mindennapjait benépesítő képzeletbeli lényekről beszélünk, Michael. Ezek az emberek, ha megbetegedtek, a démonokat okolták a bajukért, és nem ismertek más orvosságot, csak a piócákat…
– A vérszívókat? – ütközött meg Mike.
– Igen. A démonok feleltek a betegségekért, az értelmi fogyatékosságért… – C. atya elhallgatott, amint vélhetően eszébe jutott, hogy ministránsának húga is értelmi fogyatékos. – A szélhűdés, a rossz idő, lelki nyomorúság… mind megmagyarázhatóvá vált. Abban a korban, amikor valójában csak kevés dolgot tudtak megmagyarázni.
Mike visszafordult az asztal felé.
– De atyám, gondolja, hogy ezek a dolgok léteztek… léteznek? Még mindig kínozzák az embereket?
Cavanaugh atya karba tette kezét.
– Úgy gondolom, az egyház számtalan csodálatos tanítással ajándékozott meg minket, Michael, de azt is gondolom, hogy az egyház olyan, mint egy hatalmas fenékkotró gépezet, ami aranyakat keres a folyóban. Rengeteg aranyat kitermel, de bőven jut mellé sárból és szemétből is.

330. oldal, 17. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: démon · egyház · pióca
Cneajna >!

Mindaddig, míg a boszorkányok feletti ítélkezés joga a püspökök kezében volt, megelégedtek a hagyományos istenítélettel, azaz a víz- és tüzesvaspróbával. Azonban 1484. december 5-én megjelent az ún. boszorkánybulla (Summis desideratus), amellyel kezdetét vette a tömeges üldözés. A következő évben napvilágot látott a boszorkányüldözés kézikönyve, a Malleus Maleficarum (Boszorkánypöröly), amely hasznos tanácsokat adott a hatóságok számára a boszorkányok felismerésére, illetve közreadta a leghatásosabb kínzási módozatok leírását, amelyekkel a vádlott garantáltan bevallotta bűnösségét. Különös figyelmet szentel a mű azoknak is, akik megpróbálják védeni a boszorkánysággal vádolt személyeket: “haereris est maxima opera malefi carum non credere” – azaz – a legnagyobb eretnekség tagadni a boszorkányságot! Ezzel pedig könnyen rákerülhetett a vizes lepedő az akadékoskodókra is. (Egyes kutatók szerint a boszorkányüldözés számos esetben gazdasági okokra vezethető vissza, hiszen a legtöbbször azért folyt, hogy a bírák rátehessék kezüket az áldozat/ok vagyonára. Az egyház hatalmas bevételekre tett szert ezáltal, amely összegszerűen a bűnbocsánatok és a válások révén befolyt jövedelmeket is meghaladta. Az áldozat vagyonán egyharmad-egyharmad részben osztoztak az egyház, a helyi inkvizítor, illetve a helyi magisztrátus).
A boszorkánybulla felhatalmazásával (amely Gutenberg nyomdájának egyik első termékeként látott napvilágot) az egyházi inkvizíció kétféle (állandó és kiszállásos) bíróságot rendezett be.

47. oldal

Zubánics László – Vargáné Katona Mária: Boszorkányok pedig nincsenek?! (A kárpátaljai néphit és a történelmi valóság találkozása)

Kapcsolódó szócikkek: egyház · inkvizíció
Morpheus>!

(…) el kell egymástól választanunk a tudományt és az államot, ahogy elváltak egymástól az egyház intézményei és az állam; a tudományt pedig úgy kell tanítani, mintha egy nézet volna a sok közül, nem pedig az igazsághoz és valósághoz vezető egyetlen út.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · egyház · igazság · tudomány · út · valóság
Cicu>!

Kételkedett abban, hogy egyáltalán létezik-e Isten.
Azt gondolta, hogy a katolikus egyház ostoba, hogy tiltja a születésszabályozást, és azt mondja a papjainak, hogy nem nősülhetnek meg. Döntsék már el, bakker. Az emberek vagy szaporodjanak és sokasodjanak, vagy éljenek cölibátusban és legyenek gyermektelenek. Az egyház nem kaphatja meg mindkettőt. Elle undorodott a képmutatástól. A katolikus egyház egyetlen nagy üzlet, és mindannyian az alkalmazottai voltak.

40-41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Mert a maguk egyháza nemzedékek óta a rettegés jegyében élt. Igen, rettegés, semmi egyéb. Félrehajították Krisztus mindenre kiterjedő, gyönyörű tanításait, együtt az egészet, mert jól tudták, hogy ezek a tanítások sértenék a gazdagokat és a kiváltságosokat, akiket maguk imádnak, és hízelegve szolgálnak. És hogy leplezzék a hiányt, megrakták Krisztus egyházát díszes, ékszeres köntösökkel, és azzal a pompával, amelyet Krisztus maga soha nem ismert, és nem is szerethetett volna. És az összes bűnök közül, amelyeket Krisztus felsorolt, maguk kiválasztották azt az egyetlenegyet, amelyik nem sérti a gazdagokat, mert általános, és semmi köze a vagyoni helyzethez, és ez az egy a szexuális bűn. Így aztán bűnt csináltak magából a nemi életből.

453. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház · félelem
Carmilla >!

Mintha csak attól félne az egyház, hogy hittant senki sem fog tanulni, ha nem lesz kötelező tantárgy, hogy templomba senki sem fog járni, ha iskolai kényszerrel nem lehet a zsenge gyermekeket preparálni. Igen kevésre kell annak a vallás tartalmát becsülni, aki azt hiszi, hogy a vallás tanítására csak kényszerrel lehet az embereket rászorítani. Krisztust a biblia szerint nemigen támogatta az állam, eszméit nem terjesztette a hivatalos iskolák által, és mégis tódultak hozzá az emberek. Krisztus és egyház! – Ne említsétek egy napon!

A keresztény-szociális hazafiság

Kapcsolódó szócikkek: állam · egyház · Jézus Krisztus · vallás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Megkésve kapaszkodott az emelvényre a hírnök, és felolvasta a hosszú és unalmas ítéletet, miközben Barbara vére még egyre folyt, és az emelvény pereméről a tér kövezetére csöpögött. Hideg tisztaság lett úrrá agyamon, miközben szerelmemre és Barbarára, Angelo atyára és a Szentegyházra gondoltam. Még mindig Barbara szemének sárgászöld tekintetét láttam magam előtt, hirtelen lehullt szememről a hályog, és szívemben haragot éreztem, mely oly hideg és éles volt, hogy megsebezte szívemet. És nem Angelo atyára vagy a szerzetesek fekete kámzsájára, vagy a jámbor püspök lila köntösére haragudtam, mivel nem ők voltak a vétkesek, hiszen ők csupán vakon szolgálták a Szentegyházat. Nem, nem ők voltak a vétkesek, hanem az egész Szentegyház, amely kegyetlenül visszaélt hatalmával. A Szentegyház fejeként maga a pápa, egyes-egyedül ő volt a vétkes Barbara megkínzásában és halálában, és miközben a hírnök még egyre az ítélet szavait olvasta, a fegyveresek közt a vérpad mellé léptem, és tenyerembe gyűjtöttem Barbara vérének utolsó lehulló cseppjeit. Amint vére a kezembe folyt, szívemben szörnyű esküt tettem, és megfogadtam, hogy utolsó leheletemig a pápa hatalma ellen harcolok, s nem nyugszom addig, amíg VII. Kelemen pápát el nem kergetik szent trónusáról, hogy védtelen és fedéltelen menekültté váljon, és amíg Róma hatalma össze nem omlik.

I. kötet - 561. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház
4 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Mikael Pelzfuss – kérdezte –, hiszed-e, hogy létezik boszorkányság és boszorkányok?
Keresztet vetettem, és így válaszoltam:
– Isten őrizzen engem attól, hogy kételkedjek olyasmiben, amit a Szentegyház tanít, hiszen nem vagyok én eretnek. Természetesen léteznek boszorkányok, de feleségem, Barbara ártatlan.
– Hiszed-e hát – folytatta –, hogy a boszorkányok, akiket a Szentegyház elítélt, egyáltalán nem szenvedtek ártatlanul, hanem a legszörnyűbb bűn és a sátánnal folytatott fajtalankodás miatt csak igazságos büntetésüket nyerték el? Lesütöttem előtte a tekintetemet, és töprengtem, de kisvártatva kénytelen voltam csendesen így felelni:
– El kell hinnem, mert a Szentegyház nem tévedhet. De azért valami nyugtalanul lázadozott a szívem mélyén, és válasz közben nem tudtam a szemébe nézni.

I. kötet - 474. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · egyház