Eger helyszín

– Itt Egerben minden jobb, mint otthon – csúszott ki Peti száján az őszinte gondolat. – Felnőttként ide fogok költözni. Még a kakaó is finomabb […]

166. oldal

Számok

Minap Pétervásáráról jövet
az útszéli kilométerjelző táblácskák látványa
azt juttatta eszembe,
hogy mikor ismerkedett a számjegyekkel,
a 24-es főúton Egerbe menet sosem mulasztotta el
az elsuhanó zöld táblácskákról fennhangon olvasni a számokat,
és ugyanezt tette jövet is,
csak akkor ereszkedő sorrendben,

ez sem lesz még egyszer,
semmi se lesz még egyszer.

110. oldal

Isten megjelöl néha tájakat és embereket, s megértettem Gárdonyit, a megjelölt embert, hogy e megjelölt domb oldalában akart élni és halni. Aztán elindultam a város felé, mert közben este lett, s a város, a szőlők, élők és holtak fölött felragyogtak a csillagok. Milyen csillagok? Természetesen az egri csillagok.

Ezek az emberek úgy mennek Burmába, mint mi Egerbe. Csak kevesebb kíváncsisággal.

18. oldal

Természetesen a hétvége volt a téma. Szinte mindenkinek volt valami klassz terve, Andris és Robi Band Hero-maratonra készül, Jacques Egerbe megy a szüleivel kirándulni, Kinga a jövő heti díjugrató-versenyére edz (még nem hívott meg mindenkit, de mindegy), Cortezék próbálnak meg deszkáznak, Gábor meg még nem tudja.

193. oldal, Október 2., péntek (Ciceró, 2010)

Mire Lillafüredre értek, besötétedett. A kastély ablakai fényárban úsztak.
– Milyen szép – áradozott a lány.
– Az út sokkal szebb Egerig, de így, este, semmit sem látsz. Legközelebb nappal jövünk erre.
– A Szépasszonyok völgyén megyünk át?
– Igen, majd Felnémetnél.

75. oldal (Táncsics, 1981)

1920-ban így nyilatkozott:
„Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban. Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhez jutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide – magyarán mondva – jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt, egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon a fülembe súgta: Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtöttem.”

8. oldal, Előszó - Gárdonyi otthona (Helikon, 2014)

Ámde a nehéz egri bikavér, majd a borostyánsárga, sűrű tokaji borok mellett – egyik fajtája már a tizenhatodik század óta ismeretes nemcsak magyar földön, de világszerte is páratlan édes zamatáról, s XIII. Leó pápa, a szent helytartó, minden díszmiséjét ezzel az isteni nedűvel szolgáltatta a Szent Péter-bazilikában – a császári és kincstári Törley-féle pezsgők, a balatoni halak és terézvári fürj, nemkülönben a nehéz, sötét fényű dunántúli (a paraszti tűzhely illatára emlékeztető) és homéroszi jelzővel dicsekvő fekete, vérsűrűségű borok hatására a dragonyoslakoma lassan emelkedő hangulata egyik percről a másikra egyre szilajabb cigány-allegrettóba csapott át, úgyhogy a mikádóra és I. Ferenc József imperátorra ürített első poharak és köszöntők után már minden vendégnek a fejébe szállt a vér.

117. oldal, Temetés Terézvárott

– Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás. És akkor Magyarországot beírhatja a történelem a halottak könyvébe.

Komor szemmel pillantott körül, és folytatta:

– Az egri vár erős, de ott a szolnoki példa, hogy a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Ott pénzen fogadott, idegen zsoldosok voltak. Nem a várat mentek védeni, hanem hogy zsoldot kapjanak. Itt az öt pattantyús kivételével minden ember magyar. Itt mindenki a hazát védi. Ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. De ne mondhassa azt ránk a jövendő nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt éltek, nem érdemelték meg a magyar nevet.

Eger

Mátraszentanna eldugott hegyi fészek, ahová csak ritkán érkeznek őrnagyok. Egy szép júliusi reggelen azonban az Egerből érkező menetrendszerű buszról kivételesen kettő szállt le.

13. oldal (Diákkönyvtár, 1992)