egalitárius, egalitarizmus szómagyarázat

És most itt tartunk. Izmusok szabadultak el az Avalonon – rasszizmus, fasizmus, nácizmus, szocializmus, és ezek ellenfél-ágazatai, feminizmus, liberalizmus, egalitariantizmus, imperializmus. Olyan fogalmak röpködtek kocsmai vitákban és a tévében, amelyekről másfél hónapja senki nem tudott még, vagy amelyekkel senki nem foglalkozott. Már engem is kérdezgettek, milyen izmushoz sorolom magam. Társadalmi problémákra érzékeny nő vagyok? Akkor csakis szocialista feminista lehetek, világosított fel egy riporter egyik nap.
Azt feleltem neki, hogy Truth Dunn vagyok. És csak magamban tettem hozzá, hogy nem akarok izmusokba és káoszba fulladni, de a jelek szerint ez a jövő. A Föld, ahol köztudomásúlag mindenki hülye volt, elküldte hozzánk még halálában is a méregfullánkját, és mi magunk döftük bele azt a testünkbe, a méreg pedig szétáradt az Avalonon. Én meg semmit sem tehettem, csak megszakadó szívvel, rettegve figyelhettem, ahogy elméről elmére ugrik a vírus, a Föld öröksége.
Az amőba nem lett a végzetünk, de a Föld rothadó, gyilkos öröksége minden jel szerint az lesz.

370. oldal

Mivel a tekintély mindig engedelmességet követel, rendszerint összetévesztik a hatalommal vagy az erőszak valamely formájával. A tekintély azonban eleve kizárja a külső kényszer alkalmazását; ahol ez történik, ott maga a tekintély semmisül meg. Másrészt a tekintély összeegyeztethetetlen az egyenlőséget feltételező s érvelések sorozatán át zajló meggyőzéssel is. Ahol érvek hangzanak el, ott a tekintély elbizonytalanodik. A meggyőzés egalitárius rendjével szemben a mindig hierarchikus tekintélyelvű rend áll. Ha a tekintély egyáltalán meghatározható, akkor azt mondhatnánk, hogy ellentétes mind az erőszakos kényszer alkalmazásával, mind az érveken át kifejtett meggyőzéssel.

101-102. oldal

Egy ideáltipikus maffiaállamban az egalitárius mód valójában kizárólag választási időszakokban jelenik meg a kiadási mintázatban a ciklus derekán negligált csoportok – például a nyugdíjasok vagy a falusi szegények – alkalomszerű megajándékozásának formájában.

472.

“That was quite a little scene you acted out with Foster. I don’t think I’ve ever seen you being quite so aristocratic before.”
“Like that, did you?”
“I wouldn’t say I liked it—I wouldn’t like you to act that way with me, at any rate—but it was very effective, I must say.”
“It’s effective with some people,” Murdo admitted. “Rest assured, I wouldn’t even bother trying it with an egalitarian like you.” He grinned at that, his black eyes gleaming with humour, and David was swamped, quite suddenly, by a wave of helpless love and affection. Love for this complex, sometimes difficult man who was, nevertheless, capable of great kindness.

Chapter Eight

Az egalitárius szenvedély a kritikai érzék perverziója: a különbségtétel képességének elsorvadása.

137. oldal, Egyenlőség - testvériség (Századvég 2022)

“Magic will touch a pig farmer as willingly as an earl. Magic is shockingly egalitarian.”

Chapter 18. Jonas

A korai, majd a kifejlett archaikus társadalmak közösségeiben a verseny mindenkor minimális lehetett, és amennyit a még máig is fennmaradt archaikus közösségekről tudni lehet, az éppen az, hogy a központi probléma a verseny visszaszorítása. Az egalitárius viszonyok között élők nem szerették, ha valaki monopolhelyzetbe igyekezett kerülni. Perui indiánokról följegyeztek ilyesmire utaló történeteket.

38. oldal

Az egyenlőség elve csak azokra az emberekre vonatkozik, akik elfogadják az egyenlőség elvét. De próbálja csak meg valaki megkérdőjelezni az egalitarianizmust, rögtön kívül találja magát az egyenlő jogokkal rendelkező emberek körén.

Az egalitárius társadalom hívei mindig aprócskák szoktak lenni.

134. oldal, Egyenlőség - testvériség (Századvég 2022)

A hajléktalan szegények ismételt megjelenése csak egy aspektusa volt a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mellbevágó növekedésének. A világban általában szokásos mérce szerint a gazdag, „fejlett ipari országok” a bevételeket viszonylag igazságosan osztották el. A legkevésbé egalitariánus országokban – Ausztráliában, Új-Zélandon, az USA-ban és Svájcban – a társadalom felső rétegének 20%-a átlagosan nyolcszor-tízszer akkora jövedelemmel rendelkezett, mint a legalsó 5%; s a felső 10% az állam teljes bevételének átlagosan 20-25%-át vitte haza, ennél többet csak a svájci, új-zélandi felső réteg, illetve a szingapúri és hongkongi gazdagok tettek zsebre. De ez aligha hasonlítható ahhoz az egyenlőtlenséghez, mely a Fülöp-szigetekre, Malajziára, Perura, Jamaicára vagy Venezuelára jellemző, ahol a felső rétegek a teljes állami jövedelem egyharmadával rendelkeztek, nem is beszélve Guatemaláról, Mexikóról, Sri Lankáról és Botswanáról, ahol ez az arány a 40%-ot is elérte – s akkor már szinte említeni sem érdemes az egyenlőtlenségek világbajnoki címéért versengő Brazíliát. A kiáltó társadalmi igazságtalanság ezen országában a társadalom alsó 20%-ának a nemzeti jövedelem 2,5%-a jutott, míg a felső 20%-nak a nemzeti jövedelem kétharmada. A legfelsőbb 10% egymaga a nemzeti jövedelemnek több mint felén osztozott (UN World Development, 1992,276-277; Humán Development, 1991,152-153,186).