ég, égbolt fogalom
Idézetek
A díszlet vad volt, és gyönyörű. Mindenkinek ki kellene özönlenie az utcákra, gondoltam, meg kellene állítani az autókat, kinyitni az ajtókat, hogy a sofőrök és az utasok égnek emelt arccal, a kíváncsiságtól és a szépség iránti vágytól csillogó szemmel szálljanak ki megnézni, mi zajlik a fejük fölött.
Ehelyett legfeljebb egy pillantást vetettek felfelé, esetleg egy-egy megjegyzés kíséretében, hogy milyen szép ma este az ég, hiszen az efféle látvány egyáltalán nem egyedülálló, épp ellenkezőleg, alig múlt el úgy nap, hogy az ég ne lett volna tele csodálatos felhőképződményekkel, egyszeri és megismételhetetlen módon megvilágítva, és mivel minden egyes nap olyasmit látott az ember, amit máskor soha, úgy éltünk a folyton változó ég alatt, hogy egyetlen gondolatra vagy pillantásra sem méltattuk.
383-384. oldal
Az ég lélegzetelállítóan fényes volt, és szinte megelevenedett, ahogy egyre változtak a színei. Alice kitárta a karját, mintha a lehető legnagyobb felületen akarná magába szívni a látványt.
– Az óceánra emlékeztet – duruzsolta halkan, elszédülve az emlékektől. – Olyan hatalmas!
– Valamikor az volt – bólintott Dylan. – Réges-régen tenger volt itt. Talán még ma is álmodik róla a sivatag.
275. oldal, 23. Sivatagi mirtusz
Olykor, ha tavasszal fölnézett az égre, megpillantott egy madarat, és ez néha boldoggá tette, de máskor úgy érezte, hogy valami a belsejében egyre töpörödik, és mindjárt eltörik.
Ez rossz érzés, gondolta, és ha így van, akkor nem kéne madarakat nézegetnem. Ennek ellenére mégis fel-felnézett az égre.
34-35. oldal, 4. fejezet (Európa, 2009)
Virradat előtt felmentem a dombtetőre, és felpillantottam a csillagokkal telehintett égboltra.
És így szóltam a lelkemhez: mikor a miénk lesz a mindenség minden csillaga, minden gyönyörűsége, minden tudása, megállhatunk-e végre ?
[…]
És a lelkem azt mondta: nem, ez még mind kevés, továbbmegyünk, egyre tovább.
Soha nem látott ennyire hatalmas, egybefüggő égboltot, sem ilyen terebélyes síkságot – a mélyzöld szinte vibrált, mintha egy drágakövön csillanna meg a fény.
178. oldal, 8. A tűz az arany próbája