edző személy

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
John C. Maxwell – Les Parrott: 25 módszer az emberek megnyerésére
Kásás Tamás – M. Kiss Csaba: Kása
Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Michael Holley: Belichick és Brady

Idézetek

Lunemorte P>!

Kevés olyan embert ismertem, mint Sorenson edző, aki ugyanolyan könyörtelenül kutatta a miérteket, mint én, csak ő válasszal is szolgált. Miért váltogassuk a rövid sprinteket a hosszabb távú edzéssel? Miért mozgassuk így a karunkat, és nem amúgy? Miért jobb lemaradni az elején, mint korán a mezőny élére állni? Kérdezett és válaszolt, de még jobban örült, ha valamelyikünk olyan kérdést tett föl, amelyre nem tudott válaszolni. A töprengés sokkal boldogabbá tette, mint a biztos tudás. Végre egy hely – és egy ember –, ahol megkérdezhetem: miért?

Kapcsolódó szócikkek: edző · futás
SteelCurtain>!

Az edző nem arra van, hogy szeressük. Persze, ha még szeretni is lehet, az csodás, de nem azért van.

Michael Holley: Belichick és Brady A New England Patriots legendás párosának útja az NFL csúcsára

Kapcsolódó szócikkek: edző
SteelCurtain>!

Simán nyertük az Eb-t. Nekem legalábbis úgy tűnt. Az edzőnknek kevésbé. Kemény Ferenc (Fecsó bá, Kemény Dénes apukája) végigidegeskedte az egészet. Az volt az érzése, hogy a bírók folyamatosan ellenünk vannak. Soha nem szerettem ezt a szöveget. Mondjuk Fecsó bá sem. Volt is egy mondása, gyakran hallottuk tőle: nyolc góllal kell jobbnak lenni az ellenfélnél, és ha csalnak a bírók, legfeljebb csak néggyel nyertek.

Kásás Tamás – M. Kiss Csaba: Kása Egy magyar pólós világsztár életének első harminchat éve

Kapcsolódó szócikkek: bíró, játékvezető · edző · gól
Citrompor>!

Íratlan törvény: még a legmelegebb nyárban sem illik dresszben edzést tartani! Legalább egy trikót fel kell húzni, ezzel jelezve, hogy az edző dolgozik, nem nyaral.

127. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: edző
pandikornis>!

Amikor az unokaöccse, Eric hétéves volt, készen állt rá, hogy lejátssza az első mérkőzését első gyerekligás baseball-évadjában. John és Margaret kimentek megnézni a meccset, és John persze segíteni akart Ericnek. Következzen a sztori, ahogyan John szokta mesélni:


Meg kell értened, hogy Eric soha korábban nem baseballozott. Meg van félemlítve, ijedt, retteg, csak úgy cidrizik. Az edzője pedig azt gondolja, hogy ez a World Series!
Eric tehát odasétál a hazai alappontra. A sisakja bőven rálóg a fülére, a meze jócskán lötyög rajta, és alig bírja tartani az ütőt. Kővé van dermedve. Ott álldogál tehát, szemben a másik csapat dobójátékosával, aki mindig a legmegtermettebb kölyök. A neve Butch; nagy rágógumi-gombóc dudorodik a szájában, és az egész arcát pihés szőr borítja.

Eric mintegy magához öleli az ütőt, lehunyja a szemét és imádkozik. És a labda már süvít is felé! Első ütés. Huss! Második ütés. Huss! Harmadik ütés. Nos, valahogy így történt a dolog; és amikor a bíró azt mondta, „kiestél”, úgy tűnt, Eric örül, hogy él.

Amikor visszaballagott a kispadhoz, a szülők kiabálni kezdtek vele, az edző gedig torkaszakadtából üvöltött. És én ott ültem töprengve. Ő az unokaöcsém, és meg van rémülve. Lementem tehát ahhoz az alacsony kerítéshez, ahol Eric volt, és azt mondtam:

— Aranyom, nem tudom, mit meséltek neked a baseballról, de hadd tanítson meg John bácsi valamire. A baseball egy pofonegyszerű játék.

— Hogy érted ezt? — kérdezte.

Mire én:

— Csak egy dolgot kell tenned. Amikor legközelebb felállsz ütéshez, valahányszor Butch dobja a labdát, te csak meglendíted az ütődet. Ez minden, amit tenned kell. Butch dobja a labdát; te meglendíted az ütőt.

Eric rám nézett és megkérdezte:

— Csak ennyit kell tennem?

— Csak ennyit — feleltem. — Ne törődj a labda elütésével; csak lendítsd meg az ütőt.

Mire hirtelen mosolyra fakadt, és azt mondta:

— Ez menni fog.

— Hát persze, hogy menni fog! Rajta, mutasd meg nekik, fiam!

Amikor Eric legközelebb felállt ütéshez, Butch dobta a labdát, ő pedig meglendítette az ütőt. Egy mérföldnyivel elvétette. Igazság szerint olyan későn lendített, hogy a labda már a fogó kesztyűjében volt. Én azonban ekkor elkezdtem tapsolni, és azt kiáltottam:

— Gyönyörű lendítés, Eric, gyönyörű lendítés. Ez az, fiam! Valahányszor Butch dobja a labdát, te meglendíted az ütőt. Butch dobja a labdát; Eric meglendíti az ütőt. Butch dobja a labdát; Eric úgy egyméternyivel elvéti. Végül a harmadik ütésnél kiesik. Én felállva kiabálok:

— Eric McCullogh, ez volt a legderekabb kiesés, amit életemben láttam. Jól van!

Ezen a ponton az edző felnéz a lelátóra, és utálkozó pillantást vet rám. És a szülők sem túl boldogok. Margaret pedig azt mondja:

— Drágám, kimegyek a kocsiba olvasni. De engem mindez nem érdekel, mert ez után az ütőszéria után Eric mosolyog.

Nos, őszintén szólva nem hittem, hogy Ericnek aznap sikerül elütnie a labdát. Ráadásul a gyerekligás baseballban nincs is olyasmi, hogy elütés. Ha létrejön bármiféle érintkezés, akkor sem az ütő üti el a labdát, hanem a labda találja el az ütőt.

És ha van valami, amit biztosan tudok, az a következő: ha a labda találja el az ütőt, akkor nem kell messzire mennie, csak szabályosan. És ha a gyerekligás baseballban a labda bárhol a szabályos területen belül ér földet, akkor nyakadba szeded a lábad, és meg sem állsz.

Nos, nem hittem volna, hogy ez fog történni, mégis megtörtént. Amikor harmadszor álltak fel, Butch dobta a labdát, Eric lendített, és a labda eltalálta az ütőt. Nem süvített ki a középpályára, éppen csak arrébb huppant. De mihelyt látom, hogy az ütés szabályos, már kinn is termek a lelátóról, és rohanok le az első alapvonalhoz, kiabálva: „Erie, fuss, fuss, meg ne állj!”

Amint Eric megkerüli az első alappontot, átvágok a pálya belső részén, amilyen gyorsan csak tudok. Már a harmadik alappontnál vagyok, és azt ismételgetem: „Gyerünk, Eric! Gyerünk, Eric!” Eric megkerüli a harmadik alappontot, és együtt csúszunk be biztonságban a hazai alappontra. Eric felkel és leporolja a mezét, én is feltápászkodom, és leporolom az öltönyöm; s miközben levonulunk a pályáról, csak ránézek az edzőre és küldök neki egy mosolyt.

137. oldal