Edmond Dantès személy

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alexandre Dumas – Adolf Mützelburg: A világ ura I-II.
Umberto Eco: Óriások vállán
!

Jim Caviezel Edmond Dantés szerepében (Monte Cristo grófja 2002)

!

Szomor György Edmond Dantés szerepében (Monte Cristo grófja musical)

!

Edmond Dantés a Monte Cristo grófja c. regény címszereplője és protagonistája. A regény kezdetén őszinte, nyílt, barátságos, és végtelenül tisztességes emberként mutatják be, aki ennek megfelelően rendkívül naiv is… miután elárulják, és börtönbe kerül olyan bűnökért, amiket nem követett el, megkeseredetté és bosszúszomjassá válik. Életcélja lesz bosszút állni az átélt szenvedésért, ezt pedig rendkívüli intelligenciával, és hideg számítással hajtja végre.
A regény során számtalan álnevet felvesz.

!

Edmond Dantés a „Gankutsuou: Monte Cristo grófja” c. animesorozatban

!

Richard Chamberlain Edmond Dantés szerepében (1975)


Idézetek

Valentine_Wiggin>!

– Honnan jön ön tulajdonképpen? – kérdezte Monte Cristo látszólag fölindulás nélkül, – mert a jobbik eszét úgy látszik, elhagyta valahol.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Albert de Morcerf · Edmond Dantès
Valentine_Wiggin>!

– Lássák, ott van egy ember, aki már belenyugodott sorsába, s bár gyáván, de megadással és ellenállás nélkül halt volna meg. Tudják, hogy mi adott neki erőt hozzá? Tudják, hogy miért nyugodott bele? Tudják, hogy miért tudta volna elviselni a mazzolatát? Csupán azért, mert halálfélelmében mással osztozott, s ennek a másiknak is meg kellett volna halnia, s még hozzá ő előtte! Vezessen két bárányt vagy két ökröt a vágóhídra és értesse meg velük, hogy egyikőjüknek nem kell elpusztulnia, s a bárány bégetni fog, s az ökör elbődül örömében; hanem az ember, az Isten képe mása, akinek szívébe Isten a felebaráti szeretetet a legelső, legszentebb törvényeül oltotta be, az ember, kinek szavakat adott, hogy gondolatait kifejezhesse; minő kiáltásra fakad legelőször, mikor megtudja, hogy társának nem kell meghalnia? – Istenkáromlásra! Boruljunk le a természet remekének, a teremtés fejedelmének nagysága előtt!
S a gróf hátborzongató kacagásra fakadt. Mennyit kellett szenvednie, hogy így törjön föl belőle a kacagás!

II. kötet, 52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
Sinope>!

– Nagyon bátor – jelentette ki Monte Cristo –, én láttam nyugodtan aludni, mikor Damoklész kardja csüngött a feje fölött.

147. oldal, ötödik könyv (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Damoklész-kard · Edmond Dantès
KingucK P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– 1815. február 28-án, délután két órakor.
– Ma 1816. július 30-a van. Mit akar? Mindössze tizenhét hónapja van börtönben – számolgatott a főfelügyelő.
– Mindössze tizenhét hónapja! – válaszolta Dantés. – Ó, uram, nem tudja ön, mit jelent tizenhét hónapig börtönben lenni: tizenhét év, tizenhét évszázad ez, főleg az olyan embernek, aki, mint én, éppen a boldogság küszöbén állott, aki, mint én, éppen feleségül akarta venni szerelmesét, az olyan embernek, aki előtt a becsületes pálya állott, és aki mindezt elveszítette, aki élete legszebb napjának kellős közepén belezuhant a legsötétebb éjszakába, aki látja, hogy pályája kettétörik, aki mit sem tud arról, hogy aki szerette, most is szereti-e még, aki nem tudja, vajon öreg édesapja él-e még.

14. Az őrjöngő fogoly és a bolond fogoly

Kapcsolódó szócikkek: 1815 · 1816 · börtön · Edmond Dantès
Uraza>!

A Gondviselés helyett megjutalmaztam a jókat… hogy a bosszúállás istene helyett megbüntessem a gonoszokat!

Szeptember ötödike

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
pas_de_deux>!

– Szeretem Edmond Dantèst – felelte hidegen a fiatal lány – és senki másnak nem leszek a felesége.
– És mindig őt fogod szeretni?
– Amíg csak élek.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès · Mercédès Herrera
pas_de_deux>!

Dantès, aki a magányból visszakerült az emberek közé, időről időre úgy érezte, hogy feltétlenül szüksége van egyedüllétre. És van-e hatalmasabb és poétikusabb magány, mint azé a hajóé, amely egymagában siklik a tengeren az éjszaka sötétjében, a végtelenség csendjében, az Úr tekintete alatt?
Ezúttal a magányt benépesítették gondolatai, az éjszakát megvilágították illúziói, a csendet pedig kitöltötte fogadalma.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
Uraza>!

Gazdag, lásd meg a szegényt, szabad ember, találj rá a rabra, feltámadt ember, vedd észre a holttetemet.

A múlt

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
csillagka>!

Megkülönböztethetők voltak a legapróbb részletek is, mert a levegő a leáldozó nap sugarainak fényében rendszerint nagyon tiszta.
Edmond majd felfalta tekintetével azt a sziklatömböt, amely az alkonyat minden színárnyalatában ragyogott, az élénk rózsaszíntől a sötétkékig.

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
Valentine_Wiggin>!

Én mondom, hogy reméljen, nem érti? És ha én mondom, az annyit jelent, hogy van oka rá.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès