!

Edmond Dantès személy

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
!

Szomor György Edmond Dantés szerepében (Monte Cristo grófja musical)

!

Jim Caviezel Edmond Dantés szerepében (Monte Cristo grófja 2002)

!

Edmond Dantés a Monte Cristo grófja c. regény címszereplője és protagonistája. A regény kezdetén őszinte, nyílt, barátságos, és végtelenül tisztességes emberként mutatják be, aki ennek megfelelően rendkívül naiv is… miután elárulják, és börtönbe kerül olyan bűnökért, amiket nem követett el, megkeseredetté és bosszúszomjassá válik. Életcélja lesz bosszút állni az átélt szenvedésért, ezt pedig rendkívüli intelligenciával, és hideg számítással hajtja végre.
A regény során számtalan álnevet felvesz.

!

Edmond Dantés a „Gankutsuou: Monte Cristo grófja” c. animesorozatban

!

Richard Chamberlain Edmond Dantés szerepében (1975)


Idézetek

>!
Sinope

Arra kérem, engedje meg, hogy megmutassam gyűjteményemet: csupa régi kép, szavatoltan valódi mestermű. Nem szeretem a moderneket.
– Igaza vam, uram, mert azoknak általában egy nagy hibájuk van: még nem volt rá idejük, hogy régiekké váljanak.

102. oldal, II. kötet ( Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Sinope

– Életemnek egy részét Keleten töltöttem, asszonyom, és mint tudja, a keleti emberek csak két dolgot becsülnek: a nemes vérű lovakat és az asszonyi szépséget.
– Ó, gróf úr! – jegyezte meg a báróné. – Lehetett volna önben annyi udvariasság, hogy először az asszonyokat említse.

104. oldal, II. kötet (Európa 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Sinope

– Ön igazán rendkívüli ember – Jegyezte meg Danglars -. és hiába beszélnek a filozófusok, mégiscsak pompás dolog a gazdagság.

263. oldal, II. kötet (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Valentine_Wiggin

Olyan vagyok, mint azok, kik álmukban ütötték falba a fejüket és fölébredve érzik, hogy sajog, de nem tudják, miért és honnan jött a csapás.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Valentine_Wiggin

– Honnan jön ön tulajdonképpen? – kérdezte Monte Cristo látszólag fölindulás nélkül, – mert a jobbik eszét úgy látszik, elhagyta valahol.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Albert de Morcerf · Edmond Dantès
>!
Valentine_Wiggin

– Lássák, ott van egy ember, aki már belenyugodott sorsába, s bár gyáván, de megadással és ellenállás nélkül halt volna meg. Tudják, hogy mi adott neki erőt hozzá? Tudják, hogy miért nyugodott bele? Tudják, hogy miért tudta volna elviselni a mazzolatát? Csupán azért, mert halálfélelmében mással osztozott, s ennek a másiknak is meg kellett volna halnia, s még hozzá ő előtte! Vezessen két bárányt vagy két ökröt a vágóhídra és értesse meg velük, hogy egyikőjüknek nem kell elpusztulnia, s a bárány bégetni fog, s az ökör elbődül örömében; hanem az ember, az Isten képe mása, akinek szívébe Isten a felebaráti szeretetet a legelső, legszentebb törvényeül oltotta be, az ember, kinek szavakat adott, hogy gondolatait kifejezhesse; minő kiáltásra fakad legelőször, mikor megtudja, hogy társának nem kell meghalnia? – Istenkáromlásra! Boruljunk le a természet remekének, a teremtés fejedelmének nagysága előtt!
S a gróf hátborzongató kacagásra fakadt. Mennyit kellett szenvednie, hogy így törjön föl belőle a kacagás!

II. kötet, 52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
Hirdetés
>!
csillagka P

Megkülönböztethetők voltak a legapróbb részletek is, mert a levegő a leáldozó nap sugarainak fényében rendszerint nagyon tiszta.
Edmond majd felfalta tekintetével azt a sziklatömböt, amely az alkonyat minden színárnyalatában ragyogott, az élénk rózsaszíntől a sötétkékig.

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Valentine_Wiggin

Én mondom, hogy reméljen, nem érti? És ha én mondom, az annyit jelent, hogy van oka rá.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Valentine_Wiggin

– Mi történt önnel tegnap este óta, gróf úr?
– Az, ami Brutussal történt a philipii csata előestéjén: szellem látogatott meg.
– És a szellem?
– Azt mondta, hogy már eleget éltem.

IV. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès
>!
Sinope

Így történt, hogy Dantés a Száz Nap alatt és Waterloo után is a rácson belül maradt, és ha az emberek nem feledték is el, elfelejtette az Isten.

110. oldal, első kötet, első könyv, 13. fejezet - A Száz Nap (Európa 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Dantès