Edinburgh helyszín

Edinburgh kétségtelenül a világ egyik legcivilizáltabb városa, és lakói éppoly éleslátásúak és éppúgy szeretik élvezni az életet, mint a londoniak.

137. oldal, 14. Szívszilánk Farm

[…] Lucy megállt bérelt házuk előtt, és figyelte a szántóföldek felett elrepülő, a sófehér eget borsként telehintő madársereget. A madarak hirtelen irányt változtattak, összehangoltan és kecsesen, akár a szárnyas balett-táncosok. Ám volt egy, amelyik folyton lemaradt, kicsit lassan fordult meg, kicsit alacsonyan repült, és Lucy figyelmét ez a madár kötötte le.
Egész nap, visszafelé autózva San Franciscóba, órákat várva a reptéren, a hosszú repülőúton – először New Yorkba, aztán Londonba, végül vissza Edinburghba –, Lucy végig arra kismadárra gondolt.
Nyilván mások is látták, hiszen a madárraj akkora volt, hogy befestette a színtelen eget. Az emberek biztosan abbahagyták, amit éppen csináltak, és hátrahajtott fejjel csodálták a madarakat, döbbenten figyelve a csapat összhangját, a kecses fordulatokat és szabályos köröket, az egyszerre verdeső szárnyakat.
Lucy azonban egyre csak a kis csellengőre tudott gondolni, a lemaradóra, a kilógóra. Az árva pöttyre az ég legüresebb részén.
Remélte, hogy bárhol is legyen most a madárka, jól van.

197-198. oldal

Edinburgh gyönyörű, nagyon jó volt itt lenni, de már vágyom az én szép szigetem után. Hiányzik a tőzegfüst, a mocsári mirtusz átható illata, a szél hozta meleg szénaszag.

120. oldal

    Végre Edinburghba utazott, ahol az éghajlat nagyon ártalmára volt. Skóciából visszatérve, nagyon legyengült; az orvosok azt javasolták, hogy Angolországot mentől előbb hagyja el, de ő ezt sokáig halogatta.

67. oldal (POKET Publishing, 2022)

1874. áprilisának 16. napján havazik Edinburghban.

(első mondat)

Perched on London rooftops holding bottles of Champagne, and torch in hand through the cobbled roads of Edinburgh.

A város is ragyogott körülöttünk, mintha csak osztozott volna a boldogságunkban. Edinburgh ködfelhő alatt feküdt, ami hamarosan majd megvastagszik, és újból elered az eső, de egyelőre a lenyugvó nap fénye aranyra és rózsaszínre és pirosra festette a felhőket, és nedvesen csillogott a macskakövek patináján, amitől az épületek köveinek szürke színe meglágyult, és visszatükrözte a fényt, megidézve azt a ragyogást, ami felmelegítette az orcámat, és ott égett Jamie szemében, mikor rám nézett.

436. oldal, 27, I. kötet, Felcsapnak a lángok

It was time for Jenny to go home with her mother, all the way in the tram car through the haunted November twilight of Edinburgh across the Dean Bridge. Sandy waved from the window, and wondered if Jenny, too, had the feeling of leading a double life, fraught with problems that even a millionaire did not have to face. It was well known that millionaires led double lives. The evening paper rattlesnaked its way through the letter box and there was suddenly a six-o'clock feeling in the house.

20-21. oldal