Edina személy
Idézetek
– Én ezt már olvastam. Nem ugorhatnánk? Olyan uncsi – szólt közbe ekkor Edina. Hanyatt feküdt Ervin ágyán és egy magenta színű párnát dobált a plafon felé. – Nem értem, mit vagytok úgy oda a könyvekért. Én a Harry Pottert se bírtam elolvasni…
– Ez, mondjuk nem a Harry Potter hibája… – jegyezte meg Szabika.
118. oldal
– Bocsi, bocsi, sokat késtem?!
– Ááááááááá, inkább keveset – morogta a dalek.
163. oldal, 14. fejezet - Mozart
– A kuka tartalma az asztalomon – fintorgott Szabi.
– Nem csak a te asztalod.
– Mr. Hányadék mai akcióját láthatjuk. De takarítani maga után, azt nem fog! – folytatta Szabi.
– Figyeljél, Szabika! Én a helyedben befognám ám! Öt percenként beleragadok a gusztustalan rágóidba! – vágott vissza Bulcsú, miközben változatlanul a féreglyuktelefont bütykölte.
– Nem olyanok, mintha férj és feleség lennének? Olyan cukik! – lelkendezett Edina.
29. oldal, 3. fejezet - Szabi nyála
– Ide a kávét!
– Elment az eszed, szifonka? – érdeklődött az öreglány, aki még nem sejtette a vesztét.
Mert Tekla ekkor olyat tett, amiről korábban sose gondolta volna, hogy képes lesz megtenni. Egyetlen ugrással rávetette magát Hanna nénire, és megpróbálta kicsavarni kezéből a tasakot.
– Edina, segíts! – kiáltotta Tekla.
– Edike, segíts! – visította Hanna néni is.
Edina azonban csak döbbenten állt. Valika kezébe vette az asztalon hagyott kést, és szeletelni kezdte a félbehagyott ananászokat.
– Mondjuk, reggelente én is ölni tudnék egy csésze kávéért, de azért ez túlzás – jelentette ki egykedvűen.
230. oldal
– Helyes, akkor kezdjük. Kristóf külön kérésére folytatjuk tehát szerelmes vers tematikánkat… ám ezúttal egy kortárs költő munkásságára koncentrálunk.
Azzal elővett egy papírt, és a tőle megszokott pátosszal szavalni kezdett:
– Most múlik pontosan. Kiss Tibor verse. „Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen…”
– Juj, de jó! – visított fel Edina, amint felismerte a Quimby zenekar slágerét.
246. oldal