Eden személy

Mia Sheridan: Becoming Calder
Mia Sheridan: Finding Eden
Mia Sheridan: Becoming Calder – Calder útja
Mia Sheridan: Finding Eden – Megtalálni Edent

Idézetek

SzRéka P>!

Felemeltem a fejemet, hogy Madisonra nézzek. Kétségtelenül szép volt, de nem dobbant meg tőle a szívem. Az csak egy arctól dobbant meg. Mindig is csak attól az egytől, már tízéves korom óta. Mindig is csak attól az egytől fog.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Biztos akarok lenni benne, hogy ez a mi kezdetünkről szól. Biztosnak kell lennem az érzéseidben.
– Akkor kérdezz meg! – jelentette ki még reszelősebb hangon. – Csak kérdezz! Mindössze annyit kell tenned, hogy megkérdezel.
Elérzékenyült arcát látva könnyek szöktek a szemembe. Úgy állt, hogy meg sem rezzent. Vettem egy reszketős lélegzetet.
– Szeretsz még, Calder? Én vagyok az egyetlen, akit akarsz?
– Istenem, igen! – vágta rá, még mielőtt kiejtettem volna az utolsó szót.
Kifújtam a levegőt, és szipogtam egyet.
– Én is szeretlek.
– Mindig is szerettelek – tette hozzá átható pillantással. – Mindig is foglak. Örökké.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

– […] mindenki megérdemli, hogy ne fájjon a szerelem.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eden
SzRéka P>!

– Eden… azt mondtad, hogy vallásokról olvasgatsz. Miért? – nézett rám úgy, mintha nagyon fontos lenne neki a válaszom. Ebben a tekintetben Calder nem változott. Eszembe jutott, hogy vajon hányan lettek belé egy kicsit szerelmesek az évek alatt, mert a belőle áradó csendes tűz és a fáradhatatlan figyelem az erőssége. Ritka ez egy fiúnál, és még ritkább egy férfinál. Az egész lényemmel szerelmes voltam belé.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

– Xander egyszer az mondta, hogy nem véletlenül maradtam életben az Acadiában történtek után. És hogy minden szenvedésnek megvan az értelme – mesélte némi szünetet tartva.
– Igen – bólintottam. – Én is szeretek hinni ebben. Mindannyiunk nevében.
– Szerinted egyszer majd megtudjuk? – mosolygott rám. – Szerinted egyszer majd meglátjuk, hogy miért kellett fájnia?
Ezen eltöprengtem egy pillanatra, és megint belekortyoltam a meleg, édes italba.
– Talán nem is egyetlen okról van szó – bámultam kifelé a végtelen kukoricamezőkre és az aranyló égboltra. – Hanem arról, hogy mindannyian a szívünkre ragasztunk dolgokat, mint én a szekrényajtóra, vagy úgy, ahogy te beborítottad a rólam készült festményekkel a műteremben a falat. Mindannyian a szívünkhöz ragasztjuk azt, amit értékesnek tartunk, amire szükségünk van, ami azzá tesz minket, akik vagyunk. De lehet, hogy ezek a dolgok csak akkor tudnak bekerülni a szívünkbe, ha az meghasad. Lehet, hogy csak akkor válnak igazából a részünkké, és csak akkor értjük meg mások fájdalmát, hiszen mi magunk is keresztülmentünk rajta. Így pedig hagyjuk, hogy jobb emberekké váljunk, akik még jobban képesek szeretni. Talán ez az igazi kegyelem. Talán ez a fájdalom értelme.

306. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden · Xander Garen
SzRéka P>!

– Szerintem… szerintem meg kéne találni a módját annak, hogy megbocsássunk, Calder. Nem azoknak a kedvéért, akik rosszat tettek nekünk, hanem saját magunkért. Nem hagyhatjuk a szívünkre ragasztva a keserűséget, mert a végén olyan mélyen belénk ivódik, hogy nem lesz visszaút. Szerintem arra kéne összpontosítanunk, hogy mennyi szépséget kapunk az élettől, és hagyni, hogy inkább ez határozza meg, kik vagyunk. Mert azok, akik a keserűségnek élnek, végül belülről teszik tönkre saját magukat, és azokat is, akik megpróbálják szeretni őket. Mi nem leszünk ilyenek.

307. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

Calder vett nekem szerelmes regényeket, és az éjjeliszekrényre halmozta őket. Nevettem, de aztán elolvastam mindegyiket. Azt mondta, hogy ez élete legjobb befektetése.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A férjem ültetett egy kis hajnalkabokrot a kert szélére, amiről aztán virágokat hagyott nekem a legváratlanabb helyeken. Mindig tartottam egy szálat az ablakpárkányon egy vázában, és nagyon örültem neki.
Én pedig tejkaramellát csempésztem a zsebébe meg a párnája alá.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amikor aznap késő este felébredtem, álmosan láttam, ahogy Calder ott áll a sarokban, és szépen ringatja a kisfiunkat.
– Szia, Jack – suttogta neki azt a becenevet használva, amit megbeszéltünk. – Én vagyok az apukád. Mindent meg fogok tenni, hogy tényleg jól csináljam.
Dúdolt neki valamit, amíg Jack megint megnyugodott.
– Biztos, hogy néha el fogom cseszni. Biztos túl sok édességet adok majd neked, mert én is szeretem, és biztos forgatni fogod a szemedet, mert sokszor fogom megcsókolni előtted az anyukádat.
Jack erre méltatlankodva felnyöszörgött. Majdnem felkacagtam, de helyette inkább ráharaptam az ajkamra, nehogy megzavarjam őket.
– Tudom – mormolta Calder. – Nagyon ciki lesz.
Egy darabig megint csendben ringatta.
– Nem mindig tudlak majd megvédeni a világtól. De igyekszem mindent megtenni. És ha éppen nem lesz rá lehetőségem, akkor megígérem, hogy mindig melletted leszek, kishaver, hogy segítsek. És én soha, de soha nem fogok fájdalmat okozni neked. Jó? És mindig bátorítalak majd, hogy megvalósítsd az álmaidat. A többit meg majd kitaláljuk, oké?
Jack csendben elaludt, hogy tejecskéről, melegségről és szeretetről álmodjon az apukája biztonságot nyújtó karjaiban.

317. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden
SzRéka P>!

Jack a homlokát ráncolva agyalt a következő kérdésen. Mosolyogtam, mert pont olyan arcot vágott, mint Eden.
– Apa… ha nekem nehéz lesz az életem, akkor honnan fogom tudni, hogy hazudnak nekem?
Megtapogattam a mellkasát.
– Onnan, hogy hallgatsz a szívedre. És arra a hangra, amelyik akkor jön, amikor lehunyod a szemedet. Fel fogod ismerni, mert félig csak érzés lesz, félig meg suttogás. Ez a hang pedig sohasem hazudik annak, akinek olyan jó a szíve, mint neked, Jack.
Edenre pillantottam, aki Mayát ringatva figyelt minket.
Valahogy egyszerre volt boldog és szomorú a mosolya.
Jack az anyjára nézett, utána megint rám.
– Apa, az a hang mindig azt fogja mondani, amit a legkönnyebb megtennem?
– Nem. De mindig azt fogja mondani, ami helyes.

320-321. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Calder Raynes · Eden