Eddie Parks őrmester személy

Nem mindenki ember, aki annak látszik.

24. oldal

– Gondolt már valaha a tudományos pályára, őrmester? – kérdezi Caldwell, még mindig hátat fordítva a férfinak.
– Nem igazán – mondja Parks.
– Nagyon helyes. Túlságosan hülye lenne hozzá.

324. oldal

Parks már kezdte azt hinni, hogy olyan sokáig fognak itt vitatkozni, amíg végül az istenverte fülükön folyik ki az agyuk.

[…] Meglehetősen szokatlan lány, sőt talán az egyedi jobb szó rá. De akkor is az, ami. Az teszi egyedivé, hogy ezzel ő is tisztában van. Egy pillanatra sem engedi el magát. Sokan példát vehetnének róla.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az alaktalan sötétségbe bámul, és eszébe jut Justineau, amikor kint az ösvényen pisilt, és egy villanásnyira a lábai közé lehetett látni. A jövő olyan bizonytalan, és Parks még annyi lelkesedést sem tud összekaparni, hogy kedve legyen kiverni magának.

    – […] Azt mondta, behuzalozott katonácskák vagyunk. Mit jelent az, hogy behuzalozott?
    Justineau zavarba jön.
    – Egyfajta sértés – magyarázza.
    – Na ja, meglepődnék, ha kiderülne, hogy csókot akart nyomni a homlokunkra. Csak kíváncsi voltam. Valami olyasmit jelent, hogy alapvetően szívtelenek vagyunk?
    – Nem. Ez egy pszichológiai fogalom. Olyasfajta viselkedést jelöl, ami születésétől fogva adott, és nem tud rajta változtatni. Esetleg magába programozták, így aztán nem is gondolkozik rajta. Valamiféle automatizmus.
    – Mint a kiéhezetteknél – nevet fel Parks.
    Justineau kicsit kellemetlenül érzi magát, de veszi a lapot.
    – Igen – ért egyet –, mint a kiéhezetteknél.

249. oldal, 39.

– Melanie az enyém – emlékezteti. – A programom része. A maga felelőssége lesz, ha elveszítjük.
Ezt nem kellett volna mondania. Parkson látszik, hogy nem szereti a fenyegetőzést.
– Négy évet töltöttem a programja szolgálatában, doktor – emlékezteti. – Ma van a szabadnapom.

261. oldal

– Gondolja, hogy helyre tudja pofozni? – kérdezi Justineau.
– Talán – feleli Parks. – Nem vagyok éppen profi, de talán boldogulok valahogy. Ezeket a szerelési könyveket idiótáknak írták, én pedig elég jól olvasok idiótául.

304. oldal

Egy rémálom elől menekülnek, amely megint kibaszottul itt van, itt döcög mögöttük. Ő viszont tudja, de persze nem mondja el nekik, hogy egy még rosszabb lidércnyomás felé tartanak.

194. oldal