Echo Emerson személy

– Jól vagyok. – Ha folyton ezt mondogatom, talán igaz is lesz.

78. oldal - Echo

217. oldal

Echo megint a vállamra hajtja a fejét, és a nyitott ajtóra pillantok. Bezárhatnánk, és ezen a forgószéken kényelmesen elférünk.
– Felejtsd el, Noah! – zökkent ki fantáziálásomból Echo.
– De hát egy szót sem szóltam.
– Nem csak a szád beszél.

167. oldal

– Echo, te ma este… – Végigmustrálta az egész testemet föntről lefelé, aztán lassan vissza. Pajkos vigyora szétterült az arcán. – Étvágygerjesztő vagy.
Hangosan felnevettem, amiért néhány arra járó kisebb kölyök jól megbámult. Hosszú idő óta most először nem érdekelt.
– Étvágygerjesztő, mint a csirkeszárnyak, vagy mint egy zamatos hamburger?

206. oldal

– Say the word, baby, and I’ll rock your world.

60. oldal - Echo

– […] Te meg az a valaha népszerű liba sose lesztek az évszázad regénye.
Pedig lehetnénk.

106. oldal - Noah

– Valami bajod van a kabátokkal?

57. oldal, Echo

– Csíkosak – jelentette be Echo, aztán az asztal fölé hajolt, hogy másodszor lökjön. A gyönyörű mellei ott voltak éppen előttem, jól láthatóan, de én többet szerettem volna, mint csak nézegetni, meg akartam…
– Húzd vissza a nyelvedet a szádba! Ki fog száradni, ha sokáig tátva hagyod. – És egy lökéssel két csíkosat küldött a lyukba.
– Nem tehetek róla, olyan jó bőr vagy! – Nagyon bírtam, ahogy cikizett engem.

149. oldal