Dzseláleddin Rumi személy
Idézetek
A győzelemhez hozzászokott ember azt hiszi, hogy örökké sikeres és gazdag lesz. És minden vesztes azt hiszi, hogy élete végéig nyomorogni fog. Pedig mindkettő téved. A szél iránya könnyen megváltozik ezen a mulandó világon. Semmi sem örök: sem a bánat, sem az öröm, sem a győzelem, sem a vereség. Egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat: a győztes elbukik és a gyenge erőre kap. Isten láthatatlan arcán kívül minden más folytonosan változik.
487-488. oldal
Könyvkiadókat és könyvesboltokat gyújtottak fel, mert erkölcstelen műveket terjesztenek. Egy regényírónőt börtönbe csuktak az írásai miatt, és megvádolták, hogy a prostitúciót propagálja. Riportereket csuktak be, napilapokat és magazinokat szüntettek meg, és még legnagyobb klasszikus költőink, mint például Rúmi és Omár Khajjám műveit is részben cenzúrázták, illetve betiltották.
223. oldal
– […] Egy parányi pontocska vagyunk a hatalmas világegyetemben.
161. oldal
– Nézzétek csak meg a kezeteket! Ujjaink minduntalan mozgásban vannak. Megfogunk, majd elengedünk dolgokat. Hol kiengedjük, hol összezárjuk az ujjainkat. Miután ökölbe szorítjuk a kezünket, feltétlenül ki is nyitjuk. Ha nem így lenne, olyanok lennénk, mint a bénák. Ilyen a létezésünk is. Vannak pillanatok, amikor kinyílik a jövőnk, és van, amikor bezárul. Hol szorongunk, hol fellélegzünk. Ez az ellentmondásosnak hangzó állapot a létezésünk alapja. Figyeljétek meg a repülő madarakat! Nézzétek meg, hogy mozog a szárnyuk, egyszer felfelé, egyszer lefelé. Egyszer bánatos, másszor boldog. Ilyen az élet. Egybehangzó, harmonikus, kiegyensúlyozott.
162. oldal
Életünk örökös változás. Minden általunk elszenvedett kínnak és nehézségnek – legyenek bár óriásiak vagy parányiak – megvan a maga helye és szerepe. A küzdés az emberi lét velejárója.
421. oldal
Mit számít, hogy melyik városban vagyok, ha egyszer nincs mellettem? Ahol ő van, ott az én Mekkám.
427. oldal
Lelkem egyik árnyékos szegletében a tebrizi Semsz világít, mosolya olyan, akár egy lámpás.
485. oldal